Ásó, kapa, nagyharang

Múlt héten sok komment érkezett a jómódú pasit kereső nő társkeresős bemutatkozására, és jött egy viszonylag megkésett hozzászólás, amiben Toronto egy társkeresős sms-csalásról ír. Olyat már hallottam, hogy valakik csak a telefonegyenlegüket töltetik fel, és eszük ágában sincs találkozni, de ez nekem új. Ha igaz, akkor nem árt felhívni rá a figyelmet. Az említett társkereső oldal valóban nagyon gyanús, úgyhogy megnéztem az ÁSZF-et, és ezt írják benne:

Ez az oldal tisztán szorakoztatást szolgálja. Különösen NEM házasság-, kontakt- vagy társközvetítoi céllel muködik. Az üzemelteto moderátorokat alkalmaz, akik több identitás alapján beszéletnek. Ezek a rendszerben egy egyszeru csillaggal vannak jelölve.

Az hagyján, hogy nem tudnak magyarul, de találomra megnyitottam tíz profilt, és mind meg volt csillagozva. Ti már találkoztatok ilyesmivel?

Ez volt Toronto kommentje:

A társkeresők tele vannak szép nőkkel (de lehet, hogy csak én látom majdnem mindet szépnek, vagy a profilképük jól megcsinált), némelyik már ahogy figyelem, egy éve fent van aktívan, tehát ennyi idő alatt sem talált senkit annak ellenére, hogy napi 10-20 levelet kap és a képeihez sok dicsérő hozzászólás érkezik. Tényleg lehet abban valami, hogy többségüknek nagyon magas elvárásaik vannak, és nem veszik észre, hogy talán nem a férfiakkal van a baj, hanem velük. Az idő meg csak elszáll felettük, nyilván mindenki öregszik…

De lehet más is az ilyen furcsaságok hátterében. Manipuláció, mégpedig egyes oldalaké.

Ártatlan áldozatra hajtott a következő férfi a neten, de a kiszemelt bociszemű nővel pórul járt, és vadászból áldozat lett. Vigyázat, enyhén szexuális tartalom!

A társkeresőkön a hetyke éjjeli pillangók nekem nem jelentettek kihívást, így mindig az ártatlan kinézetű, bociszemű, bájos, nőket vettem célkeresztbe. Ott voltam én a penge, és ott volt az éterben, egy társkereső oldalon a "kis szende", akit potenciális áldozatom favoritkategóriájába soroltam. Nekem sem kellett több, megnéztem, amit ilyenkor először szokás, a képeit, majd azt, hogy mit enged tudni magáról, és abból az derült ki, hogy nem egy kéjgyilkos ,sorvadt lelkű nő van a drót másik oldalán.

A következő mozdulattal már az üzenet fülre klikkeltem, azonnali késztetést éreztem, hogy megszólítsam. Tudtam, hogy olyan valamit kell előrántanom, amitől felkapja a fejét, hát beindítottam a "darálót". Kapizsgáltam a karaktere képletét, így első körben a boldogsághormonokat szabadítottam fel benne. Jópofira vettem a figurát, aminek eredményeként választ is kaptam, amelyből megszületett a pinpong effektű üzenetváltás Az adok-kapok derbi körülbelül egy óráig tartott, ez idő alatt a humorzsákba bele-bele rejtettem burkoltan a tisztességtelen szexuális szándékaimat, olyan megfogalmazásban, amiből bármikor kisarkíthatom az ilyenkor jól bevált "rossz az aki rosszra gondol" szállóigét, avagy indirekten tudtára adtam, hogy nem vagyok kifejezetten szent életű. Én is emberből, és a tetejébe férfiból vagyok, bár nem csak szexualitás inspirálta, hogy regisztráljak. A beszélgetésünk során tudatosan a randi irányába tereltem a témát, így a végén sanszot kértem tőle, amit meg is kaptam.

Lusta voltam. A hozzám legközelebb eső vendéglátó egységbe szerveztem le a találkozót. Az első pillantása is arról árulkodott: "kis szende". Akkor még nem sejtettem, hogy puccsot fog megkísérelni a férfi identitásommal (nadrágommal) szemben. Beültünk a helyre, kértünk a pincértől valami innivalót, és folytattuk ott a beszélgetést, ahol az interneten abbahagytuk. Akkor már kezdett gyanússá válni, mert ki- ki bújt (szexuális vonatkozásban) a szög a zsákból, de úgy gondoltam, mi bajom lehet, lesz neki és nekem is egy jó napunk.

A zene volt a nyomógomb ahhoz, hogy felcsábítsam magamhoz, megegyezett az ízlésünk, így nem volt nehéz, és az is a kezemre játszott, hogy a helyen valami "nyál" szólt, ami mindkettőnk fülét sértette. Így történt meg, hogy átlépte az oroszlán barlangjának küszöbét, ahol rendszerint borult az áldozataim hormonháztartása.

De ahogy betettem a zenét, szinte azonnal rám vetette magát, lekapott, és hevesen csókolt, amitől én nagyon kellemetlenül éreztem magam, de úgy gondoltam egy kicsit hagyom játszani a "puskával", de mikor kiakartam venni a kezéből az irányítást, nem engedte, sőt még jobban rám akarta erőltetni dominanciáját. Támadt, mint a szél, elkezdett vetkőztetni, hiába akartam felülkerekedni, nem hagyta. Ez addig fajult pár pillanat alatt, hogy teljesen a porba tiporva éreztem a férfi identitásomat. Ez az érzés olyan intenzíven tombolt bennem, hogy kihatott az erekciómra is, aminek következtében olyan kicsire zsugorodott a "gorillahusángom" amilyen kicsi még sosem volt testközelbe nő mellett, de még akkor sem hagyta abba, még az sem érdekelte, hogy fel sem áll, hogy azzal amit csinál, teljesen lenullázott mint férfit.

Csak úgy tudtam a dominanciája fojtógató terhétől megszabadulni, hogy egy határozott mozdulattal a szó szoros értelemben ledobtam magamról. Ami ezután jött az nagyon rossz volt, pár másodpercre megfagyott a levegő (pedig nyár volt), de még is a mérhetetlenül soknak tűnt a kínos csend... Nem tehettem mást, meg kellett törnöm ezt a csendet, és mi mással tehettem volna, mint azzal, hogy megkérem: öltözzön fel, és menjen haza! Így lettem vadászból áldozat, ez volt az abszolút melléfogásom és a férfi identitásom leigázásának legmegrendítőbb története.

Felszedtek vagy rászedtek? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, ahol további érdekes apróságokat, infókat csepegtetünk a netes társkeresésről, a szerelem, a szex és a technika találkozásáról!

Újra péntek, és a szokásos száraz statisztikák helyett most egy divatos infografikával kedveskedek nektek, amit teljes nagyságában itt találtok meg.

Ami igazán meglepő benne, hogy veszélyben forog a pornó internetes egyeduralma, legalábbis a konyhára jobban hoz a társkeresés, több mint egymilliárd dollárt évente. Váó. A pornóipar 74 millió dolláros bevételkieséséért legalábbis a társkeresőket okolják. Szegény Kovi, a végén még ő is kénytelen lesz állami támogatást kérni.

Emellett kiderül, hogy egyes országokban hányan társkeresőznek, milyen a nemek eloszlása, mennyi időt töltenek el egy oldalon, és mennyit költenek erre évente. Hogy a férfiak a korukról, a magasságukról és a jövedelmükről hazudnak a leggyakrabban, a nők viszont a súlyukról, az alakjukról és csak harmadsorban a korukról. Hogy háromból egy nő már az első randin megdönthető, és közülük csak ötből egy védekezik, ami számomra elég döbbenetes.

Megtudjuk, hogy akik online jönnek össze, azok hamar házasodnak, és hogy tízből egy szexuális bűnöző a neten keresi az áldozatát. Az utóbbiban az az érdekes, hogy az amerikai társkeresős hírek jó része ezekről a horroresetekről szól, de hazai hírekben még nem találkoztam ilyesmivel. Most hogy külön rákerestem, egy ilyen szomorú esetet találtam, úgyhogy azért vigyázzon magára mindenki.

Emellett általánosságban is figyelmeztet az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület, hogy szaporodnak a piti pénzvadászok, akik a legkiszolgáltatottabb nőkre vadásznak, és kidobott a gép egy inkább poénos esetet, amikor Ihos József profilját törték fel, és a kezdtek el csajozni a nevében, többek között ebédmeghívást fogadtak el halászlére. Azért remélem, legalább megizzadt a szélhámos, miközben próbált humoristához illően humoros lenni.

Felszedtek vagy rászedtek? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, ahol további érdekes apróságokat, infókat csepegtetünk a netes társkeresésről, a szerelem, a szex és a technika találkozásáról!

Legutóbbi posztunkban egy 49 éves nő számolt be arról, hogy 100 jelentkezőből hogyan választott ki ötöt, és utasította el teljesen a maradék 95-öt. A kommentekben felmerült, hogy a történet fake, mivel egy ilyen idős nő után már nem kapkodnak százával a pasik. Ezért az eheti statisztikában az idősebb nőkről lesz szó, bár az amerikaiak pont csak 48 éves korig vizsgálták a társkeresők női felhasználóit. Ma is az OkCupid blog vonatkozó elemzését vesszük elő.

Úgy tűnik, a hitetlenkedőknek igaza van abban, hogy a férfiak inkább a náluk fiatalabb csajokra hajtanak, és ahogy haladnak a korral, ez egyre durvább lesz. Egy átlag 31 éves fickó 22 és 35 év közötti nőkre keres, az átlag 42 éves már a magánál 15 évvel fiatalabb pipikre is vadászik, viszont azok a nők már nem érdeklik, akik több mint 3 évvel idősebbek nála.

Az sem csak illúzió, hogy a nők hamarabb veszítenek a keresettségükből, mint a férfiak. A következő grafikon szerint a nők fénykora 31 éves korukban ér véget, miközben a férfiaknál ez csak 36 évesen következik be. 26 éves kornál fordul a kocka, mivel addig a nők kelendőbbek, mint a korukbeli férfiak, utána viszont a férfiak vannak előnyben.

A statisztika viszont azt is megmondja, hogy ennek nem kellene így lennie, mivel az érettebb nők sokkal jobban állnak hozzá a szexhez és az élethez, ráadásul nem kevésbé vonzóak, mint a náluk fiatalabb lányok.

A történet írója először rettentő kellemetlenül érezte magát a netes társkeresőkön, mintha egy árcimkével a homlokán ült volna ki egy kirakatba ország-világ és az ismerősei elé árulni magát. Aztán belejött, kikosarazta a Casanovát, és két és fél éve boldog kapcsolatban él az Óriással.

Számomra nagyon tanulságos időszak volt az on-line társkeresés világában eltöltött közel 2 hónap. Mivel én valóban a társam kerestem, úgy éreztem, úgy korrekt, ha minden fontos adatot (fotót is) felteszek magamról, de az olyan zöldségeket, mint "intim szőrzet borotvált-e" stb, - figyelmen kívűl hagytam.(megjegyzem, akinek az adatlapján ez és a hasonlók ki voltak töltve, azoknak élből nem válaszoltam.)

Úgy gondoltam, nem aprózom el, és egyszerre több társkeresőn regisztráltam. Eleinte nagyon rémisztőnek találtam az egészet. Mint az éhes hiénák a vadra, "úgy vetették rám magukat " a férfiak- és a kamaszfiúk is. (Aztán ahogy gyűltek a tapasztalataim, láttam hogy ez a szokás az "újakkal".)

Mivel nekem olyan munkahelyem és munkám van, hogy sokan ismerhetnek, fontos volt, hogy milyen bemutatkozó szöveget teszek fel magamról, és hogy mindenkinek tisztességesen és udvariasan válaszoljak, még ha az illető elég bunkócska is volt (alapból is korrekten válaszoltam volna azért.)

Így aki nem tudott egy épkézláb mondatot leírni ("hellóka, van kedved ismihez, hívj telcsin"), vagy helyesírásilag totál egyes volt, vagy nagy mellénnyel kezdett ("csinos a dekoltázsod"), vagy egyértelműsítette a szándékait ("nős vagyok, de laza kapcsolatot keresek"; "külföldön élek, de gyakran vagyok Magyarországon" stb.), azok szóba nem jöhettek. A fiatal fiúkat is nagyon udvariasan hárítottam el, ahogy azokat is, akik már több hónapja, sőt éve lógtak fent, miközben a fotóik alapján maguk voltak a megtestesült Dávid szobor (nem létezik, hogy ilyen paraméterekkel nem sikerült ennyi idő alatt senkit találni, aki miatt megérte volna törölni a regisztrációját :O). És természetesen, aki nem volt hajlandó fényképet küldeni (ilyen is volt), az szintén nem érdekelt.

És nem levelezgettem senkivel. Ha még a fényképe is belefért valamennyire az én elképzeléseimbe, megbeszéltem egy találkozót,- szigorúan forgalmas kávézóban pl.- és beszélgettünk vagy 2 órát. Senkinek nem voltam hajlandó sem beülni az autójába, sem megadni a telefonszámomat az első alkalommal (volt is, aki annyira nehezményezte hogy tovább is léptünk gyorsan), és senkinek nem mondtam második alkalmat.
Az volt a véleményem, (ma is az) hogy ha már én megteszem, hogy egy árcimkével a homlokomon kiülök egy kirakatba, ország-világ és az ismerőseim elé "árulni magam" (mert így éreztem ám, főleg eleinte nagyon), akkor engedtessék már meg nekem, hogy azzal bonyolódjak kapcsolatba, akiben a legtöbb fantáziát látom...

Az is elvárásom volt, hogy az illetőnek annyija legyen, mint nekem. Senkinek nem utaztam sem a pénzére, sem a kapcsolataira, nekem van saját otthonom, legyen neki is induláskor, egy munkanélküli, albérletben élő léhűtő nálam szóba sem jöhetett. Engem nem vakított soha el a külsőség, a látszat, (komoly egzisztenciát hagytam magam mögött, amikor beadtam a válókeresetet, majd egy olyan nincstelent vettem magamhoz, aki legszívesebben csak a tévé előtt feküdt, még munkahely helyett is - vagyis mindkét oldalt volt szerencsém megtapasztalni...) Képes vagyok eltartani magam - ha szűkösen is, - én az embert, a társat kerestem, ami a felszín alatt van valóban, és nem a külcsínt, a "színházat."