Ásó, kapa, nagyharang

A lány megtalálta a férfit, aki elviszi vacsorázni, bókol, érdeklődik, sikeres, sportos és jó vele az ágyban, majd másfél év boldog együttlét után gyanútlanul beírta a srác nevét a Google-be. Erre kiderült, hogy más nők is vannak. Kémkedett is, hogy bizonyítékot szerezzen.

A Véletlen találtam az ásókapa blogra, de valahogy azt érzem írnom kell, remélem nem baj!
Én egy 28 éves lány vagyok, ha ez mint plusz infó számíthat csak az egyebek végett :)

Talán magam sem tudom néha hol keressem magam, vagy hol keressek másokat, adott esetben egy társat. Miért kell eljutni oda, hogy aztán ne tudjak megbízni senkiben? Unalom és magány, ki ne ismerné ezek elől a menekülést...

Nagy levegő, Szilveszter éjszaka 2 éve, és regisztráltam. Bevallom nem először, de első alkalommal vállaltam fel az eseményt akár a barátaim előtt is. Élveztem a chateket, beszélgetéseket szinte bárkivel, a kötetlen flörtöket egy billentyűzet mögé bújva, hiszen aki ott járt, tudja, hogy érdekes figurákat rejt az éter világ.

Konkrét randira csak pár alkalommal mentem, valahogy leépítettem minden jelentkezőt még azelőtt, hogy lehetőséget kapott volna. De aztán jött az illető, aki más volt, akiben akartam hinni, akivel visszatért a szűnni nem akaró kíváncsiság, és 4 nap után a villámcsapásként szembeköszönő találkozás.

Próbáltam két lábbal a földön maradni, nem a szerelem első látásra érzésétől, hanem a hihetetlen kölcsönös szexuális vibrálástól, amit a józan eszemmel próbáltam visszafojtani. A következő másnap éjszakáig sikerült. Mellette ébredtem fel. Egy könnyűvérű nőnek lehetne hinni, és igen, jól esett, hogy akkor és ott az is voltam. Egy majd másfél éves kapcsolat vette ezzel a nappal kezdetét. Most megcáfoltuk az elméleteket? Vagy kivétel lennénk, akiknek sikerült?

Hát ez az illúzió csak bennem született meg. mígnem beköszönt pár hónapja az ébredés. Munkahelyen néha eljátszom a guglival, hogy miket dob ki, ha egy-egy ismerős nevét esetleg beírom. Véletlen játék? Beírtam azt a bizonyos nevet, amit megannyi társkereső oldal hozott le találatként és egyéb. Szinte remegtem a pillanatban, ahogy összedőlt bennem a világ. Nem akartam hinni, se szólni, csak minél többet tudni, és innentől a bizonyítékszerzéses játék vette kezdetét.

Mai maratoni történetünk főszereplője egy haldokló kapcsolat végén vetette bele magát a társkeresőzésbe, majd két éven keresztül minden pénzét és energiáját a nők hajkurászásába ölte. A magány mégsem akart múlni, minden partnertől menekült a szex után, és közben szíveken gyalogolt át.

A végét járta a 6,5 éven át tartó kapcsolatom és az utolsó fél éves periódusban már elkezdtem másfelé kacsintgatni. Természetesen mellette és a munkám mellett a legegyszerűbb módját választottam az utódkeresésnek, így regisztráltam fel életemben először egy társkereső oldalra.

Szerettem, imádtam azt a nőt, de a kapcsolatunk vége felé már a szex sem működött, reggel korán elment és csak este későn jött haza és mikor szexre került volna a sor, a legtöbb esetben elutasított, kijelentette, hogy fáradt és azzal a lendülettel hátat fordított.

Úgy éreztem, sem testileg, sem lelkileg nem kapom meg amire szükségem van, és amikor nap nap után hasonló forgatóköny szerint zajlottak az események, egyik este megmondtam neki: "ha ő nem elégít ki, akkor keresek valaki mást", akivel kiélhetem az amúgy nem hétköznapi intezitású szexualitásomat. Mire ő ezt válaszolta: "Nem érdekel, csinálj amit akarsz!!!"

Mélyen bántva és sértve éreztem magam, reggel szokás szerint elviharzott, én pedig a gép elé ültem, céltudatosan keresni kezdtem, (a kijelentése után már büntudat nélkül) hogy kiből lehet ágyas, ki az aki kielégíthetné a határtalan szexuális étvágyamat.

Megszólítottam pár olyan nőt akinek szinte a homlokára volt írva, hogy "szexmániás vagyok". Az interneten kívül és az interneten is arra törekedtem, hogy egyedülálló, semmihez és senkihez fogható ne legyek, ezzel az individummal csavarintottam az ujjaim köré a nőket.

Egyre több nővel kezdtem párhuzamban beszélni, bízva a nagy számok törvényében, hogy előbb-utóbb valamelyik berepül a hálómba. Alapfilozófiám az volt: A nők kibaszottul utálják, ha meg akarják őket kefélni, de mégjobban azt, ha nem, azaz egyfajta ellentétes pszihológiát alkalmaztam. Éhes voltam a sikerre, éhes a szexre. Egyik sem váratott sokáig magára. Pár nap, talán egy-két hét és azon kaptam magam, hogy mind a 10 újjamon csüng egy nőőő. Kis idő elteltével kialakult a "mókuskerék". A mókuskerékben én futottam, annak tengelye pedig egy "darálót" hajtott, amelyben a nők agyát szedtem miszlikre. Elhitettem velük, hogy nem akarok szexelni, ennek hatására bennük ébredt fel a vágy. A netes társkeresés töltötte ki a szabadidőm kilencven százalékát.

Most egy ismerősünk ismerősének a történetét osztjuk meg, akihez hasonló alakok tucatszám garázdálkodnak a társkeresőkön, és sok nő legszívesebben megkövezné őket. A nővadászokról van szó, és mivel ők tipikusan nem azok a fajták, akik maguktól hencegnének egy nyilvános blogon, kicsit rásegítettünk a dologra, és lefizettük pár sörrel. Úgy gondoltuk, hogy ennek az oldalnak is meg kell szólalnia itt az Ásókapa blogon.

35 éves vagyok, porrá keresem magam, és csajozhatnék oflline is, de passzióból használom az ismertebb oldalakat, sőt a közösségi oldalakat is. A taktikám az, hogy nem a megszokott módon ismerkedek, hogy de kedves vagy, milyen zenét hallgatsz, hanem borzasztó drasztikusan, és csak a szexre megyek rá. A technika lényege a jó emberismeret. A nők arcképe alapján válogatom ki, hogy ki az, akikre hatással tudok lenni. Azokat célzom meg, akiken látom azt az alázatra való hajlamot és odaadást, ami például az Alekosz Barbara nevű barátnőjében van meg. Nem ismerkedek, inkább vadászok.

Innentől kezdve többnyire nyert ügyem van, mindig csak egy nagyon rövid levéllel kezdek, semmi részletes bemutatkozás. Tíz nőből hat visszaválaszol, és abból a hatból öt meglesz. Amint meglátják, hogy van belvárosi lakás, jó kocsi, a kíváncsi nők beleesnek a csapdába. Visszakérdeznek, és onnantól a kezemben van az irányítás.

Fontos, hogy nincs randi, nem megyünk kávézgatni, vagy sétálgatni a ligetbe, megadom a számom előre, és lépéskényszerben tartom az áldozatot. Onnantól kezdve hogy felhív, megnyerő hangon elmondom neki, hogy itt és ott felveszlek kocsival, ha tetszem beülsz, ha nem, elmegyek. Gyakorlatilag az ajtó becsukódása után már szex kezdődik, ami 2-3 alkalomig tart, és utána mindig újat keresek.

Ez egy sport, semmi más lényege nincs, mint a személytelen szex, amiben teljesen el tudom engedni magam. Ez tipikusan online csajozási módszer, a való életben kreténnek néznének ezzel, bár ott is hasonlóan csinálom, de ennyire durván nem lehet, mert vannak kapcsolódási pontok, közös ismerősök. Ha valakin azt látom, hogy még levelezne, vagy kávézgatna, azt szó nélkül otthagyom, de volt, hogy egy ilyen lány utólag jelentkezett áldozatnak, és a végén ő is megvolt. A régi Iwiwen ez nagyon ment, ott még a telefonszámot is kirakták sokan magukról. Így annyi nőt szedek fel, amennyihez kedvem van, közben néha barátnőim is vannak, de inkább csak hátráltatnak a munkámban.

Ha tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, ahol további érdekes apróságokat, infókat csepegtetünk a netes társkeresésről, a szerelem, a szex és a technika találkozásáról!

Azt hiszem elég tipikus nőcsapdába esett bele Elvira: belement egy laza, nyitott kapcsolatba, majd szerelmes lett, és szenvedett. Velem is megtörtént ugyanez pepitában, és szinte minden kapcsolatban megtapasztaltam, hogy az észérvek mentén eltervezett forgatókönyveket folyton átírják az érzelmek.

Hello, tetszenek az írások, ahogy összeszeditek őket. Az az érzésem, mintha a haveri körünket kérdeztétek volna le (vagy néha engem :) Na mindegy, itt az én sztorim is. Legyek mondjuk Elvira (30).

Ez egy megcsalós történet lesz. Két oldalon is.

Imádtam a pasit, akivel voltam. Amikor először megláttam (az utcán), azt éreztem, pont nekem találták ki. Nemigaz, hogy miért nem tetszem az ilyeneknek, afenébe, de pofás a bringája is! És kicsit megcsodáltam mindkettőjüket. Erre ő odajött (!!), és giroszozni hívott - persze nem mentem :P de a számom azért megadtam, és aztán találkoztunk, és találkoztunk, és nagyon hamar szeretők lettünk. Tényleg jó választás volt.

A szabályunk az lett, hogy nem nagyon beszélünk egymásnak magunkról. Egy ideig még a másik nevét sem tudtuk. Nem volt hűség-szabály sem, lehettem más pasikkal is, voltam is néha. És ez így volt jó, ez így volt izgalmas.

Aztán egyre jobb barátok lettünk, megbeszéltük a munka dolgokat, megosztottuk a mániáinkat, meg hogy mi van a kedvenc barátainkkal - csak a "mi van nála otthon" kérdést kerültük.

Aztán én rájöttem, hogy beleszerettem. Hogy nem akarok más pasikkal lenni. Az övé vagyok. És ekkor tudatosult fájón, hogy én bizony csak "a másik nő" vagyok.

Az interneten nem lehet elbújni: rövid történet pikáns zárással.

Egyetemista vagyok, és társkeresőn kezdtem el ismerkedni egy nagyon szép kiscsajjal. Útközben kiderült, hogy van pasija, mikor lebukott előtte, hogy fenn van a társkeresőn ő is. A lány 19 éves, a csávója 32, gondoltam korban annyira nem illenek össze, így még próbálkoztam volna. Csakhogy megszüntette az accountot. Facebookon egyszer még írtam neki, de azt is megtalálta a pasija, letiltott, és nem volt semmi más konkatom hozzá.

Aztán Facebookon megtaláltam egy képen, amin egy osztálytársával együtt be van jelölve. Mivel még reménykedtem, hogy összejöhetek vele, írtam a srácnak, hogy ismerőse-e a csaj, és rajta keresztül újraindult a levelezés.

Úgy sikerült találkoznunk, hogy elvittem a lányt és az osztálytársát a Hajógyári szigetre bulizni, és amíg a fiú bement, mi még félórát kettesben maradtunk a kocsiban. Élőben is nagyon jól nézett ki, de csak bonyolódott a helyzet, mert nem akarta elengedni a pasit, én pedig kezdtem érezni, hogy nem egy világban élünk. Azért egy jó kis autós szexuális kaland összejött vele, majd visszament a pasijához, mintha mi sem történt volna.