Ásó, kapa, nagyharang

Az anonimitás hihetetlenül bemozdította a fantáziámat, itt akár olyat is eljátszhattam szóban, amit egyébként az életben nem próbálnék ki soha. Aztán elkezdtem azon gondolkodni, hogy bármit is mozdít meg bennem, ez nem valós. Az Ásókapa blog eddigi legbátrabb beszálomója következik.

A negyvenes éveiben járó nő vagyok, és húsz év nagyon jó házasság után kellet elváljak. Kívülről minden csodálatos volt, de pillanatok alatt összeomlott a közös életünk, és egy másik városba kellett költöznöm. A szép vidéki élet után egy pesti munkahellyel járó szolgálati lakásba kellett költözöm. Az érzelmi elszakadás nagyon megviselt, de két év alatt felépítettem az új, önálló életemet, és egy saját lakást is tudtam venni. Munkahelyet váltottam, az új munkámat nagyon szeretem.

Egy idő után úgy éreztem, hogy az új élethez új férfi kell, és ideje egy valódi társat keresni magam mellé, egy állandó, tartós kapcsolatot. Munkahelyen és ismerősök között nem volt lehetőség, ezért adtam egy lehetőséget a netes társkeresésnek.Tudtam, hogy nem versenyezhetek a huszonéves lányokkal, és ezt online is vállaltam a korommal együtt. Korrekt fotókat raktam fel magamról.

Egyik éjszaka megtalált egy jó humorú férfi egy jó mondattal a cseten, és a harmadik mondat után eljutottak addig, hogy milyen fehérnemű van rajtad. Válaszoltam. Fogalmam nem volt arról, hogy létezik az a fogalom, hogy online szex, és belementem a játékba. De meddig? Teljesen. Elkapott a gépszíj, bennem is megmoccant valami, mert, ha nem is tinédzser, de teljes mértékben nő vagyok. Szóban végigmentünk egy teljes aktuson. Akkor azt gondoltam utána, hogy kifogtam egy aberráltat.

Mivel az éjszakáim zömét ebben a helyzetben töltöttem, jöttek a bejelentkezések, és minden nyolcadiknál eljutottunk addig a kérdésig, hogy milyen fehérnemű van rajtam. Elkezdtem gondolkodni, hogy az nem lehet, hogy ennyi aberráltat fogok ki, hanem hogy van ilyen, és mi ez. Elmeséltem a sztorit egy barátnőmnek, aki nálam gyakorlottabb a neten. Rácsodálkozott, hogy te nem tudtad, hogy létezik a virtuális szex, és pont ezeken a fórumokon? Kaptam egy gyorstalpalót, hogy ez nem feltétlen aberráció, de vannak, akik így élik ki a fantáziájukat.

Az elméleti tudással felvértezve, volt, hogy megint elfogadtam egy-egy ilyen megkeresést. Az anonimitás hihetetlenül bemozdította a fantáziámat, itt akár olyat is eljátszhattam szóban, amit egyébként az életben nem próbálnék ki soha. Bizony megmozgatott nőként, és azt éreztem, hogy itt nőként van rám szükség. Koromból kifolyólag azt is tudtam, mik az igényeim. Az ötödik ilyen belemenős sztori után viszont kezdtem ráébredni, hogy nem így akarom megélni a szexualitást.

Szembenéztem saját magammal, és azt mondtam hogy nem. Nem azért, mert szégyelltem, hogy ilyet nem csinálunk, vagy, hogy  megalázó lenne. Hanem elkezdtem azon gondolkodni, hogy bármit is mozdít meg bennem, nem valós. Lezártam ezt a fajta szexuális életet, mert kevés volt. Azóta a szerelem is megérkezett, igaz egyelőre még nem realizálódott a kapcsolat, de azért mégis csak más egy hús-vér férfi iránt vágyakozni.

A net kiváló terep arra, hogy elrejtsük a valódi identitásunkat, és hamis személyazonosságot építsünk fel magunknak. Twitterezhetünk például egy amerikai állatkertből megszökött kobra nevében, és ezzel többszázezer követőt szerezhetünk, akik jól szórakoznak az egészen. Az online társkeresésben kicsit más a helyzet, mert nem nevetünk akkorát, ha a megbeszélt randira a képen látott üde vadmacska helyett egy megereszkedett bálna vár a megbeszélt helyen.

Ekkora hazugságok nem is jellemzőek, hiszen az első találkozásnál borítékolható a lebukás, a statisztikákból viszont kiderül, hogy mik azok a kisebb-nagyobb füllentések, amiket rendszeresen bevetnek a neten csajozók és pasizók tömegei. Az amerikai OKCupid nevű társkereső rendszeresen elemzi blogjában a hétmillió aktív felhasználójuk által generált adatokat, most ebből veszünk sorra pár érdekességet, hogy könnyebben kiszúrhassuk a kamuzókat.

Nyugodtan vonjunk le öt centit

Az egyik tényező, amiben gyakran túloznak az emberek, a magasság. A felhasználók által megadott adatokat a lakossági átlaggal összehasonlítva az látszik, hogy a férfiak általában 5 centimérrel magasabbnak tüntetik fel magukat.

Az is kiderül, hogy az amerikaiak 5'8" körül kezdenek el a legvadabbul kerekíteni 6"-ra, ami magyarán annyit tesz, hogy 172 centiméterre lövik be magukat a 167 centisek, azaz 170 körül érdemes kételkedni kicsit. A számok ráadásul azt mutatják, hogy a magasak általában tényleg többször jutnak el a szexig, tehát a füllentők jól érzik, mire harapnak a lányok. Ez viszont a két méter felettiekre már nem áll, ők ugyanúgy szopóágon vannak, mint a 160 centisek.

A lányokat sem hagyhatjuk ki, mivel furcsa módon ők is ugyanúgy szeretik magasabbnak feltüntetni magukat, és ez 177 centiig meg is éri, mivel ezzel a magassággal szexelnek a legtöbbet. Az égig érő lányok se csüggedjenek, mert igaz, hogy 177 és 182 centi között egyre kevesebbet írnak rájuk a srácok, viszont sokkal nagyobb eséllyel jutnak el az ágyig azzal, akit nem riaszt el a magasságuk.

A nő minden luxust megkapott: ajándék autót, Michelin-csillagos étteremben vacsorát, születésnapra amerikai utazást. Négy évig élt egy felsőkategóriás életet hétvégénként, miközben hétköznap a melóhelyén gürizett. Mindenki azt kérdezné, hogy ugyan mi ezzel a probléma? De mégis volt.

Tipikus kiskegyed sztori az enyém, romantika, pénz, utazás a köbön. Az alaphelyzet: nő 28, pasi 39. Nő budapesti lakos, Pasi zürichi. Nő tanul és mellette egy rendelőben húzza az igát. Pasi céget vezet. Mindketten magyarok.

28 éves voltam, túl egy nagy csalódáson, férj jobbra el. Felkúsztam a netre, elveimet félretéve hasítottam valamelyik társkereső oldalon. Jöttek a levelek, egy-két találkozás, de semmi komoly. Aztán jött egy baromi rossz helyesírású iromány, de küldője már az elején jelezte, hogy bocs sosem tanult magyarul írni, nézzem el neki.

Kiderült, hogy a pasas Zürichben él, egyedülálló, levelei alapján jó humorú expat. Gondoltam veszteni valóm nincs, valamiért jött ide Magyarországra, találkoztunk. Nem volt szép, de volt benne valami, ami megfogott. Emlékszem a pillanatra, amikor beleszerettem, egy kiállításon voltunk, és egy mondat volt, amitől úgy éreztem, hogy ő az. Talán másnap hazament. Este egy levél várt, hogy mit gondolok róla, ha kiugranék hozzá?

Az amerikai pszichótól kezdve sok minden eszembe jutott, drága barátaim sokáig szervkereskedőnek hívták. Gondoltam nincs mit veszítenem, pénz volt nálam, kinti ismerősök száma megvan, és különben sem vagyok viktimológiai eset. Pénteken elmentem hozzá, jól éreztük magunkat a hétvégén, vasárnap este haza. Aztán ez az állapot így maradt 4 éven át.

Vallásos fickót fogott ki Dóri, csak arra nem volt felkészülve, hogy a férfi barátai sokkal kevésbé szentéletűek.

Szégyen vagy sem, én férjet fogni indultam neki a társkeresőzésnek. Volt egy ürge, egy egyetemi tanár, aki az első találkozásnál el volt hűlve, hogy tényleg úgy nézek ki, mint a képeken. Sőt, még jobban. Nem hiába csíptem ki magam. A sokadik találkozásnál viszont elővettem a sportos, kényelmes formám, amit nem annyira akart megérteni, de nem emiatt futottunk zátonyra.

Összességében nagyon szimpatikus volt, sokat jártunk kiállításokra, és pár hónap után elkezdte mondogatni, hogy feleségül akar venni. Mondjuk nem hittem neki, szerintem inkább csak az zavarta, hogy nem haladunk az ágy felé. Direkt húztam az agyát, mivel komolyan gondoltam a dolgot, és mindenképp el akartam kerülni, hogy könnyű numerának nézzen. Gondoltam egy feleségjelölttől neki pláne ilyesmi lehet az elvárása, merthogy gyakolró vallásos volt. Nekem meg korábban teljesen bevált az, hogy ha valakinek hamar engedtem, az hamar túl is lépett rajtam, ha húztam a dolgot, akkor viszont könnyen több is kikerekedett belőle.

Közben a fiú barátai is megtaláltak, és hívogattak, hogy menjek el velük is ide-oda, de ellenálltam, amit önigazolásnak vett, hogy sínen vagyunk, és örömmel állapította meg, hogy milyen feddhetetlen jellemű nő vagyok.

Egyszer aztán mégis úgy alakult, hogy nem tudtam lerázni a haverokat, egy szabadtéri koncerten találkoztam velük, és először azzal döbbentettek le, hogy folyamatosan szidták a pasimat háta mögött. Persze azzal a hátsó szándékkal, hogy ők is bepróbálkozzanak, hogy hátha nekik majd összejön valami. Elég egyértelmű jeleket küldtek felém, hogy bejövök nekik, és kezdtem tolakodónak érezni a közvetlenségüket. A pohár nálam akkor telt be, amikor az egyikük konkrétan megjegyezte, hogy “vízszintesben is összejöhetnénk egyszer”. Borzasztó megalázó volt, ennyit arról, milyen gátlástalanok a férfiak.

Nem csaptam belőle balhét, de alig vártam, hogy leléphessek, és a hátam közepébe sem kívántam az egész társaságot. Nem akartam kitálalni a pasinak sem, mert nem szokásom mások magánéletébe beleavatkozni. Szépen elfelejtettük egymást, én meg a barátnőmnek sírtam el hogy jártam. Utólag az is megfordult a fejemben, hogy ő vette le a kezét rólam, és vetett a barátai elé bosszúból, hogy neki nem jött össze, és a házasságot kizárólag azért emlegette, mert tudta, hogy ezt akarom hallani.

Egy romantikus történet következik az internet hőskorából, amiben a kezdő tizenéves néhány sikertelen randi után egy nyolcéves kapcsolatot akaszt le egy csetszobában. Főszereplőnk a tapasztalatlansága ellenére az egyik fontos szabályra hamar ráérzett: kudarc után nem elkeseredni, újra próbálkozni. Természetesen nem sokáig maradt szüzen.

2000 körül, amikor az országba ideért az internetes korszak, a cset.hu-n kezdtem ismerkedni. Aztán amikor hozzánk is bekötötték a netet, akkor összeszedtem egy csajt, akivel találkoztunk is. Ő az ország másik végében lakott, én meg 14 éves voltam akkor és határozatlan, így nem lett az egészből semmi.

Utána átmentem egy másik csetoldalra, ahol volt moderáció, és kevesebb volt az állat. Egy randit innen is összehoztam, de utána eltűnt a lány. Aztán nyitottam egy alternatív szobát, ahová betévedt valaki, akiről először nem tudtam, hogy csaj. Meséltem neki, hogy volt előzőleg egy csalódásom, és neki is volt egy ilyen sztorija, így hamar megtaláltuk a közös hangot. Kipanaszkodtuk magunkat egymásnak, miközben ő éppen órán volt a sulijában, és belement egy találkozóba.

A randit egy pályaudvarra beszéltük meg, és mivel akkor még szentimentális arc voltam, rózsával vártam, ahogy a filmekben láttam. Sétálgattunk, és nagyon szimpatikus volt. Amikor harmadjára találkoztunk, végre megcsókoltam. Nem mondtuk ki, hogy járunk, ez nyilvánvaló volt.

Két hónap múlva rendesen összekavarodtunk, ő azt mondta otthon, hogy egy barátnője születésnapjára megy Pestre, de valójában egy panzióban vettem ki egy szobát. Innentől kezdve minden hétvégén találkoztunk, és teljesen odáig voltunk egymásért.

8 évig voltunk együtt, ez a tinis hozzáállás alapozta meg a kapcsolatot, és ez így is maradt végig. Végül egy csip-csup ügy vetett véget az egésznek, összevesztünk egy mozizáson. Addigra sok minden összegyűlt a 8 év alatt, az ember egy idő után észre veszi azokat a hibákat, amiket addig nem. Búcsúzóul még a fejéhez vágtam, hogy bennem megbízhatott, de lehet, hogy többet nem talál ilyet. Azt hiszem, hogy ő sem csalt meg.

A kapcsolatot azóta nem tartjuk, akkor láttam utoljára. Azóta ezt a tinikorral együtt ezt a szentimentális hozzáállást is levetkőztem.