Ez is ritka alkalom, amikor a mesélő a szemét és nem a másik fél. Őszinte vallomás következik egy főbenjáró párkapcsolati bűnről, aminek a hátterében talán a rossz szex állhat. Szép kis csapdát állított magának a levélíró.
Sziasztok, női pályafutásom legnagyobb görénységét szeretném megosztani veletek. Nem tegnap történt, de mélyen eltemettem magamban a kellemetlen emléket, és azóta sem számoltam el vele magamban.
Az egyetemen megtetszett egy srác, legyen Matyi, és majdnem le is feküdtünk, de én még szűz voltam 21 évesen, és nem engedtem. Utána még reménykedtem, vártam rá ahol tudtam, hogy majd felbukkan, de egy idő után beletörődtem, hogy nem érdeklem. A legjobb barátját, Danit viszont annál inkább. Vele jóban voltunk, sokat beszélgettünk, megvolt az összhang, de valahogy sose gondoltam arra, hogy összejöhetnénk. Aztán valaki megsúgta, hogy tetszem neki, de nem mer kezdeményezni.
Némi szerencsétlenkedés után elkezdtünk járni, és az elején nagy volt a boldogság. A szexszel voltak gondok, akkora volt neki, amekkorát azóta sem láttam, így a szüzességem elvesztése igazából egy hosszú nyűglődés volt több felvonásban, és úgy igazán sosem lett jó a szex, csak akkor még nem tudtam, hogy milyen az, amikor jó. Minden más viszont tökéletesnek tűnt.
Egy év után elegem lett, hiányérzetem támadt, szakítottam vele. A kezdeti elhatározás viszont hamar kifogyott, elkezdett borzasztóan hiányozni, ezért felhívtam, hogy találkozzunk. Sajnos ennyi eszem volt akkor. Egy fél napot beszélgettünk, elmondtam neki kíméletlenül mindent, hogy mi a bajom, teljesen kikészültünk közben, a végén óránként kapkodtuk be a nyugtatókat, annyira kivoltunk érzelmileg. (Mondjuk nem is értem, honnan volt nyugtató, amúgy nem szedtünk gyógyszereket.) A végén nem bírtuk ki, megöleltük egymást és nem volt visszaút, összejöttünk megint.
A második nekifutás végig pocsék volt, elkezdett bennem tudatosulni pár dolog, hogy nem becsül meg, lekezel, hogy nem érzem jól magam mellette. Egyre kevésbé láttam vonzónak, és apránként elkezdtem megundorodni az egésztől. Ekkor nyert egy külföldi ösztöndíjat. A búcsúszex kiábrándító volt, de csak azután esett le, hogy ennek véget kell vetni, hogy elment, és kitisztult a fejem.
Ekkor jött a szívás. Elkezdett olyanokat írogatni, hogy nagyon rosszul érzi magát kint, és az egyetlen dolog, ami tartja benne a lelket az az, hogy ha vége, akkor jöhet haza hozzám. Sokat vívódtam magamban, hogy mi legyen, mit kellene tenni, de nem volt szívem mailben szakítani vele.
Visszatért a képbe viszont Matyi, aki továbbra is tetszett, és egy buli után beszálltunk egy taxiba, majd a lakásán kötöttem ki. Megcsaltam Danit a legjobb barátjával, miközben ő még szerelmes leveleket írogatott nekem. Aztán még többször felmentem hozzá, de semmi komoly nem lett belőle. Azzal mentettem fel magam, hogy Dani rosszul bánt velem, nem érdemelt meg engem, kihasználta a naívságomat, és ezzel csak a méltó büntetését kapja meg a sorstól. Kizártam, hogy én hibás lehetek. Áldozatnak éreztem magam.
Nem sokkal később hazajött Dani, és az első találkozásnál kipakoltam neki mindent, és ezt megfejeltem azzal, hogy köztünk mindennek vége. Utána pedig kitöröltem a fejemből ezt az egész rémálmot. Néha homokszem került a gépezetbe, és találkoztunk itt-ott, de én rettentően kínosan éreztem magam, és ha tehettem, menekültem. Utoljára két éve futottunk össze, akkor már képes voltam pániktól mentesen beszélgetni vele. A tanulság számomra az, hogy ezt a kapcsolatot el se kellett volna kezdeni, éa hogy egy kezdő csaj tudatlanságánál rombolóbb fegyver nem sok van. És most nem azt mondom, hogy akkor kezdjék minél korábban a lányok, és okosodjanak.
Némi szerencsétlenkedés után elkezdtünk járni, és az elején nagy volt a boldogság. A szexszel voltak gondok, akkora volt neki, amekkorát azóta sem láttam, így a szüzességem elvesztése igazából egy hosszú nyűglődés volt több felvonásban, és úgy igazán sosem lett jó a szex, csak akkor még nem tudtam, hogy milyen az, amikor jó. Minden más viszont tökéletesnek tűnt.
Egy év után elegem lett, hiányérzetem támadt, szakítottam vele. A kezdeti elhatározás viszont hamar kifogyott, elkezdett borzasztóan hiányozni, ezért felhívtam, hogy találkozzunk. Sajnos ennyi eszem volt akkor. Egy fél napot beszélgettünk, elmondtam neki kíméletlenül mindent, hogy mi a bajom, teljesen kikészültünk közben, a végén óránként kapkodtuk be a nyugtatókat, annyira kivoltunk érzelmileg. (Mondjuk nem is értem, honnan volt nyugtató, amúgy nem szedtünk gyógyszereket.) A végén nem bírtuk ki, megöleltük egymást és nem volt visszaút, összejöttünk megint.
A második nekifutás végig pocsék volt, elkezdett bennem tudatosulni pár dolog, hogy nem becsül meg, lekezel, hogy nem érzem jól magam mellette. Egyre kevésbé láttam vonzónak, és apránként elkezdtem megundorodni az egésztől. Ekkor nyert egy külföldi ösztöndíjat. A búcsúszex kiábrándító volt, de csak azután esett le, hogy ennek véget kell vetni, hogy elment, és kitisztult a fejem.
Ekkor jött a szívás. Elkezdett olyanokat írogatni, hogy nagyon rosszul érzi magát kint, és az egyetlen dolog, ami tartja benne a lelket az az, hogy ha vége, akkor jöhet haza hozzám. Sokat vívódtam magamban, hogy mi legyen, mit kellene tenni, de nem volt szívem mailben szakítani vele.
Visszatért a képbe viszont Matyi, aki továbbra is tetszett, és egy buli után beszálltunk egy taxiba, majd a lakásán kötöttem ki. Megcsaltam Danit a legjobb barátjával, miközben ő még szerelmes leveleket írogatott nekem. Aztán még többször felmentem hozzá, de semmi komoly nem lett belőle. Azzal mentettem fel magam, hogy Dani rosszul bánt velem, nem érdemelt meg engem, kihasználta a naívságomat, és ezzel csak a méltó büntetését kapja meg a sorstól. Kizártam, hogy én hibás lehetek. Áldozatnak éreztem magam.
Nem sokkal később hazajött Dani, és az első találkozásnál kipakoltam neki mindent, és ezt megfejeltem azzal, hogy köztünk mindennek vége. Utána pedig kitöröltem a fejemből ezt az egész rémálmot. Néha homokszem került a gépezetbe, és találkoztunk itt-ott, de én rettentően kínosan éreztem magam, és ha tehettem, menekültem. Utoljára két éve futottunk össze, akkor már képes voltam pániktól mentesen beszélgetni vele. A tanulság számomra az, hogy ezt a kapcsolatot el se kellett volna kezdeni, éa hogy egy kezdő csaj tudatlanságánál rombolóbb fegyver nem sok van. És most nem azt mondom, hogy akkor kezdjék minél korábban a lányok, és okosodjanak.
Felszedtek vagy rászedtek? Vagy megtaláltad, akit kerestél, de valami félresiklott? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, hogy ne maradj le a legfrissebbekről!
Utolsó kommentek