Ásó, kapa, nagyharang

Az anonimitás hihetetlenül bemozdította a fantáziámat, itt akár olyat is eljátszhattam szóban, amit egyébként az életben nem próbálnék ki soha. Aztán elkezdtem azon gondolkodni, hogy bármit is mozdít meg bennem, ez nem valós. Az Ásókapa blog eddigi legbátrabb beszálomója következik.

A negyvenes éveiben járó nő vagyok, és húsz év nagyon jó házasság után kellet elváljak. Kívülről minden csodálatos volt, de pillanatok alatt összeomlott a közös életünk, és egy másik városba kellett költöznöm. A szép vidéki élet után egy pesti munkahellyel járó szolgálati lakásba kellett költözöm. Az érzelmi elszakadás nagyon megviselt, de két év alatt felépítettem az új, önálló életemet, és egy saját lakást is tudtam venni. Munkahelyet váltottam, az új munkámat nagyon szeretem.

Egy idő után úgy éreztem, hogy az új élethez új férfi kell, és ideje egy valódi társat keresni magam mellé, egy állandó, tartós kapcsolatot. Munkahelyen és ismerősök között nem volt lehetőség, ezért adtam egy lehetőséget a netes társkeresésnek.Tudtam, hogy nem versenyezhetek a huszonéves lányokkal, és ezt online is vállaltam a korommal együtt. Korrekt fotókat raktam fel magamról.

Egyik éjszaka megtalált egy jó humorú férfi egy jó mondattal a cseten, és a harmadik mondat után eljutottak addig, hogy milyen fehérnemű van rajtad. Válaszoltam. Fogalmam nem volt arról, hogy létezik az a fogalom, hogy online szex, és belementem a játékba. De meddig? Teljesen. Elkapott a gépszíj, bennem is megmoccant valami, mert, ha nem is tinédzser, de teljes mértékben nő vagyok. Szóban végigmentünk egy teljes aktuson. Akkor azt gondoltam utána, hogy kifogtam egy aberráltat.

Mivel az éjszakáim zömét ebben a helyzetben töltöttem, jöttek a bejelentkezések, és minden nyolcadiknál eljutottunk addig a kérdésig, hogy milyen fehérnemű van rajtam. Elkezdtem gondolkodni, hogy az nem lehet, hogy ennyi aberráltat fogok ki, hanem hogy van ilyen, és mi ez. Elmeséltem a sztorit egy barátnőmnek, aki nálam gyakorlottabb a neten. Rácsodálkozott, hogy te nem tudtad, hogy létezik a virtuális szex, és pont ezeken a fórumokon? Kaptam egy gyorstalpalót, hogy ez nem feltétlen aberráció, de vannak, akik így élik ki a fantáziájukat.

Az elméleti tudással felvértezve, volt, hogy megint elfogadtam egy-egy ilyen megkeresést. Az anonimitás hihetetlenül bemozdította a fantáziámat, itt akár olyat is eljátszhattam szóban, amit egyébként az életben nem próbálnék ki soha. Bizony megmozgatott nőként, és azt éreztem, hogy itt nőként van rám szükség. Koromból kifolyólag azt is tudtam, mik az igényeim. Az ötödik ilyen belemenős sztori után viszont kezdtem ráébredni, hogy nem így akarom megélni a szexualitást.

Szembenéztem saját magammal, és azt mondtam hogy nem. Nem azért, mert szégyelltem, hogy ilyet nem csinálunk, vagy, hogy  megalázó lenne. Hanem elkezdtem azon gondolkodni, hogy bármit is mozdít meg bennem, nem valós. Lezártam ezt a fajta szexuális életet, mert kevés volt. Azóta a szerelem is megérkezett, igaz egyelőre még nem realizálódott a kapcsolat, de azért mégis csak más egy hús-vér férfi iránt vágyakozni.

Milyen képet töltsünk fel magunkról a társkeresőre? Aranyos kiscicásat, szexi pucsítósat, vagy laza bulizósat? Vajon miért kap sokkal több értelmes üzenetet ez a lány:

mint ez a másik, aki amúgy nagyon hasonló adottságokkal rendelkezik?:

Ő még nem tart ott, de a barátai asszony és gyerek mellett az 5-ös útra járnak kurvázni. A levélíró megpróbálta megérteni, miért.

Már elmúltam negyven, és mióta egyedülálló lettem, elég sok időt töltöttem netes társkereséssel. Mikor először bejelentkeztem, folyamatosan jöttek a megkeresések, huszonéves fiatalember is ajánlkozott, amire azt válaszoltam, hogy hízelgő, de mi nem egymást keressük. Akiket komolytalannak ítéltem, azokat leépítettem.

Van egy férfi, akivel elég hamar találkoztunk, és cseteltünk is folyamatosan. Ő 55 éves, leharcolt, de jó kiállású, és eléggé nyílt lapokkal játszott. A 12. kerületben lakik 180 négyzetméteren, és van egy nyaralója, ahová hétvégénként lejár a barátaival. Alakulgatott a kapcsolatunk, de nyilvánvalóvá vált, hogy mást keresünk.

Én férjhez akartam menni, és az örök szerelmet kerestem. Ő elmondta, hogy ilyenben nem tud részt venni, mert 55 éves, mindent elért, mindent megcsinált, és mégis nagyjából úgy érzi, hogy vége az életének. Szétment a feleségével, aki az imádott lányával elment Ausztráliába, és nincs velük semmi kapcsolata. Azt mondja, hogy az egyetlen olyan dologtól megfosztották, ami még az idősebb napjainak értelmet adna.

Nála aludtam egy esti beszélgetés után, és kaptam egy szobát. Ő semmit nem akart, nemhogy úriemberként, barátként viselkedett, és elkezdett jobban érdekelni, hogy miért nem akar elköteleződni.

Elmesélte, hogy nem tart még ott ahol a barátai, de az egész baráti köre netes társkeresőzik, és asszony és gyerek mellet lejárnak az 5-ös útra kurvázni. Mind túlhajszolt ötvenesek, van, aki cukra miatt nem tud teljesíteni az ágyban, van, aki rá se tud nézni asszonyra, de azért keresi a visszajelzést. Ha kurvától kapja meg, akkor kurvától, ha netes társkeresőn, akkor ott. De komolyabba nem tud belemenni, mert ugyanúgy nem tudna teljesíteni, és a kapcsolat ugyanúgy tönkremenne. Ők azt vallják, hogy három hónap az, ami után mindenképp ki kell lépni.

Ez a férfi még nem ment bele a kurvázásba, viszont komolyabba sem menne bele. Mondogatta, hogy még lehet, hogy a végén ő is ott fog kikötni, magányosan hal meg, és felpuffadva találják meg a nyaralójában. Pedig érzelmi igényei vannak, és rá akar venni arra, hogy költözzem hozzá, de nekem ez nem megy, mert én teljes értékű társat keresek, neki viszont a barátja vagyok, aki történetesen nő. Egy ideje nem találkoztunk, de emailben tarjuk a kapcsolatot.

A net kiváló terep arra, hogy elrejtsük a valódi identitásunkat, és hamis személyazonosságot építsünk fel magunknak. Twitterezhetünk például egy amerikai állatkertből megszökött kobra nevében, és ezzel többszázezer követőt szerezhetünk, akik jól szórakoznak az egészen. Az online társkeresésben kicsit más a helyzet, mert nem nevetünk akkorát, ha a megbeszélt randira a képen látott üde vadmacska helyett egy megereszkedett bálna vár a megbeszélt helyen.

Ekkora hazugságok nem is jellemzőek, hiszen az első találkozásnál borítékolható a lebukás, a statisztikákból viszont kiderül, hogy mik azok a kisebb-nagyobb füllentések, amiket rendszeresen bevetnek a neten csajozók és pasizók tömegei. Az amerikai OKCupid nevű társkereső rendszeresen elemzi blogjában a hétmillió aktív felhasználójuk által generált adatokat, most ebből veszünk sorra pár érdekességet, hogy könnyebben kiszúrhassuk a kamuzókat.

Nyugodtan vonjunk le öt centit

Az egyik tényező, amiben gyakran túloznak az emberek, a magasság. A felhasználók által megadott adatokat a lakossági átlaggal összehasonlítva az látszik, hogy a férfiak általában 5 centimérrel magasabbnak tüntetik fel magukat.

Az is kiderül, hogy az amerikaiak 5'8" körül kezdenek el a legvadabbul kerekíteni 6"-ra, ami magyarán annyit tesz, hogy 172 centiméterre lövik be magukat a 167 centisek, azaz 170 körül érdemes kételkedni kicsit. A számok ráadásul azt mutatják, hogy a magasak általában tényleg többször jutnak el a szexig, tehát a füllentők jól érzik, mire harapnak a lányok. Ez viszont a két méter felettiekre már nem áll, ők ugyanúgy szopóágon vannak, mint a 160 centisek.

A lányokat sem hagyhatjuk ki, mivel furcsa módon ők is ugyanúgy szeretik magasabbnak feltüntetni magukat, és ez 177 centiig meg is éri, mivel ezzel a magassággal szexelnek a legtöbbet. Az égig érő lányok se csüggedjenek, mert igaz, hogy 177 és 182 centi között egyre kevesebbet írnak rájuk a srácok, viszont sokkal nagyobb eséllyel jutnak el az ágyig azzal, akit nem riaszt el a magasságuk.

Egy romantikus történet következik az internet hőskorából, amiben a kezdő tizenéves néhány sikertelen randi után egy nyolcéves kapcsolatot akaszt le egy csetszobában. Főszereplőnk a tapasztalatlansága ellenére az egyik fontos szabályra hamar ráérzett: kudarc után nem elkeseredni, újra próbálkozni. Természetesen nem sokáig maradt szüzen.

2000 körül, amikor az országba ideért az internetes korszak, a cset.hu-n kezdtem ismerkedni. Aztán amikor hozzánk is bekötötték a netet, akkor összeszedtem egy csajt, akivel találkoztunk is. Ő az ország másik végében lakott, én meg 14 éves voltam akkor és határozatlan, így nem lett az egészből semmi.

Utána átmentem egy másik csetoldalra, ahol volt moderáció, és kevesebb volt az állat. Egy randit innen is összehoztam, de utána eltűnt a lány. Aztán nyitottam egy alternatív szobát, ahová betévedt valaki, akiről először nem tudtam, hogy csaj. Meséltem neki, hogy volt előzőleg egy csalódásom, és neki is volt egy ilyen sztorija, így hamar megtaláltuk a közös hangot. Kipanaszkodtuk magunkat egymásnak, miközben ő éppen órán volt a sulijában, és belement egy találkozóba.

A randit egy pályaudvarra beszéltük meg, és mivel akkor még szentimentális arc voltam, rózsával vártam, ahogy a filmekben láttam. Sétálgattunk, és nagyon szimpatikus volt. Amikor harmadjára találkoztunk, végre megcsókoltam. Nem mondtuk ki, hogy járunk, ez nyilvánvaló volt.

Két hónap múlva rendesen összekavarodtunk, ő azt mondta otthon, hogy egy barátnője születésnapjára megy Pestre, de valójában egy panzióban vettem ki egy szobát. Innentől kezdve minden hétvégén találkoztunk, és teljesen odáig voltunk egymásért.

8 évig voltunk együtt, ez a tinis hozzáállás alapozta meg a kapcsolatot, és ez így is maradt végig. Végül egy csip-csup ügy vetett véget az egésznek, összevesztünk egy mozizáson. Addigra sok minden összegyűlt a 8 év alatt, az ember egy idő után észre veszi azokat a hibákat, amiket addig nem. Búcsúzóul még a fejéhez vágtam, hogy bennem megbízhatott, de lehet, hogy többet nem talál ilyet. Azt hiszem, hogy ő sem csalt meg.

A kapcsolatot azóta nem tartjuk, akkor láttam utoljára. Azóta ezt a tinikorral együtt ezt a szentimentális hozzáállást is levetkőztem.