Ásó, kapa, nagyharang

Azt hiszem elég tipikus nőcsapdába esett bele Elvira: belement egy laza, nyitott kapcsolatba, majd szerelmes lett, és szenvedett. Velem is megtörtént ugyanez pepitában, és szinte minden kapcsolatban megtapasztaltam, hogy az észérvek mentén eltervezett forgatókönyveket folyton átírják az érzelmek.

Hello, tetszenek az írások, ahogy összeszeditek őket. Az az érzésem, mintha a haveri körünket kérdeztétek volna le (vagy néha engem :) Na mindegy, itt az én sztorim is. Legyek mondjuk Elvira (30).

Ez egy megcsalós történet lesz. Két oldalon is.

Imádtam a pasit, akivel voltam. Amikor először megláttam (az utcán), azt éreztem, pont nekem találták ki. Nemigaz, hogy miért nem tetszem az ilyeneknek, afenébe, de pofás a bringája is! És kicsit megcsodáltam mindkettőjüket. Erre ő odajött (!!), és giroszozni hívott - persze nem mentem :P de a számom azért megadtam, és aztán találkoztunk, és találkoztunk, és nagyon hamar szeretők lettünk. Tényleg jó választás volt.

A szabályunk az lett, hogy nem nagyon beszélünk egymásnak magunkról. Egy ideig még a másik nevét sem tudtuk. Nem volt hűség-szabály sem, lehettem más pasikkal is, voltam is néha. És ez így volt jó, ez így volt izgalmas.

Aztán egyre jobb barátok lettünk, megbeszéltük a munka dolgokat, megosztottuk a mániáinkat, meg hogy mi van a kedvenc barátainkkal - csak a "mi van nála otthon" kérdést kerültük.

Aztán én rájöttem, hogy beleszerettem. Hogy nem akarok más pasikkal lenni. Az övé vagyok. És ekkor tudatosult fájón, hogy én bizony csak "a másik nő" vagyok.

Miért nem válaszoltak már megint az üzenetemre? Biztos mert nem vagyok elég jóképű, kigyúrt, vagy nem pózolok menő kocsi mellett, gondolhatják sokan kínjukban. A képek nyilván sokat számítanak a társkeresőkön, de nem mellékes az sem, milyen szöveggel indítunk. Most újabb statisztikák következnek, amiket félmillió üzenet alapján állítottak össze az OkCupid nevű amerikai társkereső adatait elemző Harvadon végzett matekosok.

Elsőként érdemes leszögezni, hogy az eredmények alapján azonnal lerontjuk az esélyeinket, ha az üzenetünkben helyesírási hibák, elgépelések vannak. A netes rövidítésekkel sem árt csínján bánni, angolban ez alól egyedül a LOL és a haha kapott felmentést, és szerintem ezek a magyarban is épp elég elfogadottak a netes párbeszédekben.

A statisztika másik fontos tanulsága, hogy nem érdemes a csajok testét dicsérgetni, amíg élőben még nem is találkoztunk velük. Kevesebb mint 20 százalék válaszolt olyan üzenetekre, amikben a szexi szó szerepelt, de a szép és a csábító se járt jobb eredményekkel. Az általánosabb dicséretek, mint a király, lenyűgöző már jóval több esetben váltak be.

A tábortűz melletti ismerkedős szeánszok óta cikinek számít azzal csajozni/pasizni, hogy milyen zenét hallgatsz, de a statisztika szerint mégsem marhaság az érdeklődési körökkel indítani online. A sikeres felszedős mondatokban szereplő szavak között a legviccesebb befutó a zombi, ami a negyedik lett. Úgy tűnik, Amerikában elég sok a zombifilmrajongó, de hová tűntek a vámpírok? Jó hívószó még az együttes, a metál, a vegetáriánus, a fizika (!) és a videojátékok. Végülis ezek mind azt mutatják, hogy aki a beszélgetést kezdeményezi, az valami kapcsolódási pontot keres a másikkal.

Még hatékonyabb, ha valaki jelét adja annak, hogy olvasta az illető profilját. Bár sokan csajoznak úgy, hogy 20-30 nőnek elküldik ugyanazt a bemutatkozólevelet, a célzott nyitás hatékonyabbnak bizonyult, például ha megpendítették, hogy jó az ízlése, vagy rákérdeztek valamire, amit magáról ír.

A férfiaktól többnyire azt várják el, hogy határozottak és magabiztosak legyenek, ennek ellenére elég jó eredményeket hoztak náluk a bocsánatkérések. A sajnálom, elnézést kérek és más bizonytalanságot kifejező szavak, mint a kellemetlen, eléggé, valószínűleg elég sikeres mondatok alkotóelemei voltak: 30-40 százalékban jött rájuk válasz. Ez talán arra vezethető vissza, hogy a nők ettől úgy érzik, hogy a másik fél is sebezhető, és nem ajtóstól akar berontani a házba kivont karddal. Viszont a kétségbeesett esdeklés nem sok jóra vezetett, ha valaki kérlelt, az csak 22 százalékot hatott meg.

Az interneten nem lehet elbújni: rövid történet pikáns zárással.

Egyetemista vagyok, és társkeresőn kezdtem el ismerkedni egy nagyon szép kiscsajjal. Útközben kiderült, hogy van pasija, mikor lebukott előtte, hogy fenn van a társkeresőn ő is. A lány 19 éves, a csávója 32, gondoltam korban annyira nem illenek össze, így még próbálkoztam volna. Csakhogy megszüntette az accountot. Facebookon egyszer még írtam neki, de azt is megtalálta a pasija, letiltott, és nem volt semmi más konkatom hozzá.

Aztán Facebookon megtaláltam egy képen, amin egy osztálytársával együtt be van jelölve. Mivel még reménykedtem, hogy összejöhetek vele, írtam a srácnak, hogy ismerőse-e a csaj, és rajta keresztül újraindult a levelezés.

Úgy sikerült találkoznunk, hogy elvittem a lányt és az osztálytársát a Hajógyári szigetre bulizni, és amíg a fiú bement, mi még félórát kettesben maradtunk a kocsiban. Élőben is nagyon jól nézett ki, de csak bonyolódott a helyzet, mert nem akarta elengedni a pasit, én pedig kezdtem érezni, hogy nem egy világban élünk. Azért egy jó kis autós szexuális kaland összejött vele, majd visszament a pasijához, mintha mi sem történt volna.

Az anonimitás hihetetlenül bemozdította a fantáziámat, itt akár olyat is eljátszhattam szóban, amit egyébként az életben nem próbálnék ki soha. Aztán elkezdtem azon gondolkodni, hogy bármit is mozdít meg bennem, ez nem valós. Az Ásókapa blog eddigi legbátrabb beszálomója következik.

A negyvenes éveiben járó nő vagyok, és húsz év nagyon jó házasság után kellet elváljak. Kívülről minden csodálatos volt, de pillanatok alatt összeomlott a közös életünk, és egy másik városba kellett költöznöm. A szép vidéki élet után egy pesti munkahellyel járó szolgálati lakásba kellett költözöm. Az érzelmi elszakadás nagyon megviselt, de két év alatt felépítettem az új, önálló életemet, és egy saját lakást is tudtam venni. Munkahelyet váltottam, az új munkámat nagyon szeretem.

Egy idő után úgy éreztem, hogy az új élethez új férfi kell, és ideje egy valódi társat keresni magam mellé, egy állandó, tartós kapcsolatot. Munkahelyen és ismerősök között nem volt lehetőség, ezért adtam egy lehetőséget a netes társkeresésnek.Tudtam, hogy nem versenyezhetek a huszonéves lányokkal, és ezt online is vállaltam a korommal együtt. Korrekt fotókat raktam fel magamról.

Egyik éjszaka megtalált egy jó humorú férfi egy jó mondattal a cseten, és a harmadik mondat után eljutottak addig, hogy milyen fehérnemű van rajtad. Válaszoltam. Fogalmam nem volt arról, hogy létezik az a fogalom, hogy online szex, és belementem a játékba. De meddig? Teljesen. Elkapott a gépszíj, bennem is megmoccant valami, mert, ha nem is tinédzser, de teljes mértékben nő vagyok. Szóban végigmentünk egy teljes aktuson. Akkor azt gondoltam utána, hogy kifogtam egy aberráltat.

Mivel az éjszakáim zömét ebben a helyzetben töltöttem, jöttek a bejelentkezések, és minden nyolcadiknál eljutottunk addig a kérdésig, hogy milyen fehérnemű van rajtam. Elkezdtem gondolkodni, hogy az nem lehet, hogy ennyi aberráltat fogok ki, hanem hogy van ilyen, és mi ez. Elmeséltem a sztorit egy barátnőmnek, aki nálam gyakorlottabb a neten. Rácsodálkozott, hogy te nem tudtad, hogy létezik a virtuális szex, és pont ezeken a fórumokon? Kaptam egy gyorstalpalót, hogy ez nem feltétlen aberráció, de vannak, akik így élik ki a fantáziájukat.

Az elméleti tudással felvértezve, volt, hogy megint elfogadtam egy-egy ilyen megkeresést. Az anonimitás hihetetlenül bemozdította a fantáziámat, itt akár olyat is eljátszhattam szóban, amit egyébként az életben nem próbálnék ki soha. Bizony megmozgatott nőként, és azt éreztem, hogy itt nőként van rám szükség. Koromból kifolyólag azt is tudtam, mik az igényeim. Az ötödik ilyen belemenős sztori után viszont kezdtem ráébredni, hogy nem így akarom megélni a szexualitást.

Szembenéztem saját magammal, és azt mondtam hogy nem. Nem azért, mert szégyelltem, hogy ilyet nem csinálunk, vagy, hogy  megalázó lenne. Hanem elkezdtem azon gondolkodni, hogy bármit is mozdít meg bennem, nem valós. Lezártam ezt a fajta szexuális életet, mert kevés volt. Azóta a szerelem is megérkezett, igaz egyelőre még nem realizálódott a kapcsolat, de azért mégis csak más egy hús-vér férfi iránt vágyakozni.

Miért van az, hogy ha a valakinek van barátja, akkor alig bírja levakarni magáról a férfiakat, ha viszont nincs, akkor ha megszakad, se akar összejönni semmi? Ebben a történetben egy kis ártatlan online sakkal indult a flörtölés.

A munkahelyemen már meguntam a passziánszt és a sudokut, ezért áttértem az online sakkozásra. Eredetileg a saját nevemmel játszottam, de mikor látták, hogy lány vagyok, nem vettek komolyan, és hagytak nyerni. Ezért fiú nickre váltottam, és három hónapon keresztül mindenkit megvertem egyetlen egy srácot leszámítva, akit hívjunk mondjuk Misinek.

Sakkozás mellett egyre többet beszélgettünk, bár Misi közben továbbra is abban a hitben volt, hogy fiú vagyok. Erőltette, hogy találkozzunk, nagyon meg akart ismerni, hívogatott, hogy menjek el vele egy sakk-klubba. Ezért még online lelepleztem magam, neki leesett az álla, és csak méginkább találkozni akart.

Misiről aztán kiderült, hogy 180-as az IQ-ja és Mensa-tag. Elvitt egy Mensa-összejövetelre, amit egy puccos kávézóban tartottak a belvárosban. Kíváncsian vártam, milyenek emberek lesznek, arra számítottam, hogy majd csupa kocka fogad, de kellemes meglepetés volt, hogy ez csak a társaság felére volt igaz, a többieket inkább kreatívnak mondanám.

Jól éreztük magunkat, és szimpatikus volt a srác, de akkor még volt barátom, akivel éppen akkoriban akartunk összeköltözni, és nem akartam Misire lecserélni. Mikor kezdtem úgy érezni, hogy túl közel kerültünk egymáshoz, elkezdtem hanyagolni a sakkpartikat, és lemondtam a találkozókat.

Végül a barátommal fél évig csúszott az összeköltözés, aztán teljesen elmaradt, és szakítottunk. Akkor rájöttem, milyen hülye voltam, hogy nem fogtam meg Misit, mentem is volna hozzá, de megtudtam, hogy közben összejött valakivel, így már ott sem volt keresnivalóm, és fület-farkat behúzva visszavonultam.