Ásó, kapa, nagyharang

A történet írója először rettentő kellemetlenül érezte magát a netes társkeresőkön, mintha egy árcimkével a homlokán ült volna ki egy kirakatba ország-világ és az ismerősei elé árulni magát. Aztán belejött, kikosarazta a Casanovát, és két és fél éve boldog kapcsolatban él az Óriással.

Számomra nagyon tanulságos időszak volt az on-line társkeresés világában eltöltött közel 2 hónap. Mivel én valóban a társam kerestem, úgy éreztem, úgy korrekt, ha minden fontos adatot (fotót is) felteszek magamról, de az olyan zöldségeket, mint "intim szőrzet borotvált-e" stb, - figyelmen kívűl hagytam.(megjegyzem, akinek az adatlapján ez és a hasonlók ki voltak töltve, azoknak élből nem válaszoltam.)

Úgy gondoltam, nem aprózom el, és egyszerre több társkeresőn regisztráltam. Eleinte nagyon rémisztőnek találtam az egészet. Mint az éhes hiénák a vadra, "úgy vetették rám magukat " a férfiak- és a kamaszfiúk is. (Aztán ahogy gyűltek a tapasztalataim, láttam hogy ez a szokás az "újakkal".)

Mivel nekem olyan munkahelyem és munkám van, hogy sokan ismerhetnek, fontos volt, hogy milyen bemutatkozó szöveget teszek fel magamról, és hogy mindenkinek tisztességesen és udvariasan válaszoljak, még ha az illető elég bunkócska is volt (alapból is korrekten válaszoltam volna azért.)

Így aki nem tudott egy épkézláb mondatot leírni ("hellóka, van kedved ismihez, hívj telcsin"), vagy helyesírásilag totál egyes volt, vagy nagy mellénnyel kezdett ("csinos a dekoltázsod"), vagy egyértelműsítette a szándékait ("nős vagyok, de laza kapcsolatot keresek"; "külföldön élek, de gyakran vagyok Magyarországon" stb.), azok szóba nem jöhettek. A fiatal fiúkat is nagyon udvariasan hárítottam el, ahogy azokat is, akik már több hónapja, sőt éve lógtak fent, miközben a fotóik alapján maguk voltak a megtestesült Dávid szobor (nem létezik, hogy ilyen paraméterekkel nem sikerült ennyi idő alatt senkit találni, aki miatt megérte volna törölni a regisztrációját :O). És természetesen, aki nem volt hajlandó fényképet küldeni (ilyen is volt), az szintén nem érdekelt.

És nem levelezgettem senkivel. Ha még a fényképe is belefért valamennyire az én elképzeléseimbe, megbeszéltem egy találkozót,- szigorúan forgalmas kávézóban pl.- és beszélgettünk vagy 2 órát. Senkinek nem voltam hajlandó sem beülni az autójába, sem megadni a telefonszámomat az első alkalommal (volt is, aki annyira nehezményezte hogy tovább is léptünk gyorsan), és senkinek nem mondtam második alkalmat.
Az volt a véleményem, (ma is az) hogy ha már én megteszem, hogy egy árcimkével a homlokomon kiülök egy kirakatba, ország-világ és az ismerőseim elé "árulni magam" (mert így éreztem ám, főleg eleinte nagyon), akkor engedtessék már meg nekem, hogy azzal bonyolódjak kapcsolatba, akiben a legtöbb fantáziát látom...

Az is elvárásom volt, hogy az illetőnek annyija legyen, mint nekem. Senkinek nem utaztam sem a pénzére, sem a kapcsolataira, nekem van saját otthonom, legyen neki is induláskor, egy munkanélküli, albérletben élő léhűtő nálam szóba sem jöhetett. Engem nem vakított soha el a külsőség, a látszat, (komoly egzisztenciát hagytam magam mögött, amikor beadtam a válókeresetet, majd egy olyan nincstelent vettem magamhoz, aki legszívesebben csak a tévé előtt feküdt, még munkahely helyett is - vagyis mindkét oldalt volt szerencsém megtapasztalni...) Képes vagyok eltartani magam - ha szűkösen is, - én az embert, a társat kerestem, ami a felszín alatt van valóban, és nem a külcsínt, a "színházat."

A lány megtalálta a férfit, aki elviszi vacsorázni, bókol, érdeklődik, sikeres, sportos és jó vele az ágyban, majd másfél év boldog együttlét után gyanútlanul beírta a srác nevét a Google-be. Erre kiderült, hogy más nők is vannak. Kémkedett is, hogy bizonyítékot szerezzen.

A Véletlen találtam az ásókapa blogra, de valahogy azt érzem írnom kell, remélem nem baj!
Én egy 28 éves lány vagyok, ha ez mint plusz infó számíthat csak az egyebek végett :)

Talán magam sem tudom néha hol keressem magam, vagy hol keressek másokat, adott esetben egy társat. Miért kell eljutni oda, hogy aztán ne tudjak megbízni senkiben? Unalom és magány, ki ne ismerné ezek elől a menekülést...

Nagy levegő, Szilveszter éjszaka 2 éve, és regisztráltam. Bevallom nem először, de első alkalommal vállaltam fel az eseményt akár a barátaim előtt is. Élveztem a chateket, beszélgetéseket szinte bárkivel, a kötetlen flörtöket egy billentyűzet mögé bújva, hiszen aki ott járt, tudja, hogy érdekes figurákat rejt az éter világ.

Konkrét randira csak pár alkalommal mentem, valahogy leépítettem minden jelentkezőt még azelőtt, hogy lehetőséget kapott volna. De aztán jött az illető, aki más volt, akiben akartam hinni, akivel visszatért a szűnni nem akaró kíváncsiság, és 4 nap után a villámcsapásként szembeköszönő találkozás.

Próbáltam két lábbal a földön maradni, nem a szerelem első látásra érzésétől, hanem a hihetetlen kölcsönös szexuális vibrálástól, amit a józan eszemmel próbáltam visszafojtani. A következő másnap éjszakáig sikerült. Mellette ébredtem fel. Egy könnyűvérű nőnek lehetne hinni, és igen, jól esett, hogy akkor és ott az is voltam. Egy majd másfél éves kapcsolat vette ezzel a nappal kezdetét. Most megcáfoltuk az elméleteket? Vagy kivétel lennénk, akiknek sikerült?

Hát ez az illúzió csak bennem született meg. mígnem beköszönt pár hónapja az ébredés. Munkahelyen néha eljátszom a guglival, hogy miket dob ki, ha egy-egy ismerős nevét esetleg beírom. Véletlen játék? Beírtam azt a bizonyos nevet, amit megannyi társkereső oldal hozott le találatként és egyéb. Szinte remegtem a pillanatban, ahogy összedőlt bennem a világ. Nem akartam hinni, se szólni, csak minél többet tudni, és innentől a bizonyítékszerzéses játék vette kezdetét.

Ebben a posztban a szépség matematikáját fejtegetjük, például azt, hogy miért kap jóval több üzenetet a társkeresőn ez a lány,

mint ez a másik

miközben mindkettőt egyformán helyesnek értékelték a férfi felhasználók?

Az Okcupid nevű amerikai társkeresőn a szőke lány még kicsit jobb átlagot is ért el, ő 3,4 pontot kapott a maximális ötből. A barnát viszont csak 3,3-ra értékelték a húspiacon, mégis őt vinnék többen randira. Az adatokat elemző matematikus srácok szerint a titok a szavazatok eloszlásában rejlik, az ugyanis teljesen eltérő képet mutat. A kedves szőkét a legtöbben négyesre értékelték, míg a felvirágozott hajú barna lány nagyjából egyforma mennyiségben kapott egyest és ötöst, és az utóbbinak háromszor annyi üzenetet küldtek az érdeklődő kanok.

Mivel a holnapi melegfelvonulás miatt most napirenden van a téma, az eheti statisztikában róluk és a heterókhoz való viszonyukról lesz szó. Tipikus férfipara például, hogy egy buliban esetleg kikezd velük egy meleg férfi. Velem megtörtént, hogy tinikoromban egy buliban megharapott egy erőszakosan udvarló leszbikus csaj, viszont néhány éve véletlen élőben láthattam azt a külföldi meleg párt is, akiket sörösüveggel dobáltak meg a melegfelvonulás után a Vásárcsarnok oldalában. Egyik sem tetszett, bár a gimis eset az idő előrehaladtával egyre poénosabbnak tűnik.

Amerikában is elég forró ez a téma, ahonnan az adataink származnak: az OkCupid nevű társkereső 3,2 millió felhasználóját elemezték ki Harvardot végzett diákok.

Az első fontos megállapításuk az, hogy a melegek szinte egyáltalán nem próbálnak meg heterókat felszedni - persze online könnyebb, ha az adatlapra ki van írva a nemi irányultság. A meleg férfiaknak mindössze 0,6 százaléka keresett valaha is heteró férfire, a leszbikusoknak 0,1 százaléka keresett heteró nőre, és a heteró felhasználók oldalait látogatók közül csak 0,13 százalék volt meleg.

Gyakori vád, hogy a melegek sűrűn váltogatják a partnerüket, de ez a statisztika mást mutat. A nagy átlag szexuális viszonyainak száma elég egysíkúan alakul:

Ahogy a következő grafikonból is látszik, a különböző szexuális beállítottságú emberek szexuális étvágya teljesen egyformán oszlik meg az adatok szerint. A melegek 45 százaléka öt vagy annál kevesebb emberrel feküdt le, ez a heteróknál 44 százalék. Csak két százaléka a melegeknek az, akinek húsznál többen fordultak meg az ágyában, míg ez a heteróknál egy százalék.

Most egy ismerősünk ismerősének a történetét osztjuk meg, akihez hasonló alakok tucatszám garázdálkodnak a társkeresőkön, és sok nő legszívesebben megkövezné őket. A nővadászokról van szó, és mivel ők tipikusan nem azok a fajták, akik maguktól hencegnének egy nyilvános blogon, kicsit rásegítettünk a dologra, és lefizettük pár sörrel. Úgy gondoltuk, hogy ennek az oldalnak is meg kell szólalnia itt az Ásókapa blogon.

35 éves vagyok, porrá keresem magam, és csajozhatnék oflline is, de passzióból használom az ismertebb oldalakat, sőt a közösségi oldalakat is. A taktikám az, hogy nem a megszokott módon ismerkedek, hogy de kedves vagy, milyen zenét hallgatsz, hanem borzasztó drasztikusan, és csak a szexre megyek rá. A technika lényege a jó emberismeret. A nők arcképe alapján válogatom ki, hogy ki az, akikre hatással tudok lenni. Azokat célzom meg, akiken látom azt az alázatra való hajlamot és odaadást, ami például az Alekosz Barbara nevű barátnőjében van meg. Nem ismerkedek, inkább vadászok.

Innentől kezdve többnyire nyert ügyem van, mindig csak egy nagyon rövid levéllel kezdek, semmi részletes bemutatkozás. Tíz nőből hat visszaválaszol, és abból a hatból öt meglesz. Amint meglátják, hogy van belvárosi lakás, jó kocsi, a kíváncsi nők beleesnek a csapdába. Visszakérdeznek, és onnantól a kezemben van az irányítás.

Fontos, hogy nincs randi, nem megyünk kávézgatni, vagy sétálgatni a ligetbe, megadom a számom előre, és lépéskényszerben tartom az áldozatot. Onnantól kezdve hogy felhív, megnyerő hangon elmondom neki, hogy itt és ott felveszlek kocsival, ha tetszem beülsz, ha nem, elmegyek. Gyakorlatilag az ajtó becsukódása után már szex kezdődik, ami 2-3 alkalomig tart, és utána mindig újat keresek.

Ez egy sport, semmi más lényege nincs, mint a személytelen szex, amiben teljesen el tudom engedni magam. Ez tipikusan online csajozási módszer, a való életben kreténnek néznének ezzel, bár ott is hasonlóan csinálom, de ennyire durván nem lehet, mert vannak kapcsolódási pontok, közös ismerősök. Ha valakin azt látom, hogy még levelezne, vagy kávézgatna, azt szó nélkül otthagyom, de volt, hogy egy ilyen lány utólag jelentkezett áldozatnak, és a végén ő is megvolt. A régi Iwiwen ez nagyon ment, ott még a telefonszámot is kirakták sokan magukról. Így annyi nőt szedek fel, amennyihez kedvem van, közben néha barátnőim is vannak, de inkább csak hátráltatnak a munkámban.

Ha tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, ahol további érdekes apróságokat, infókat csepegtetünk a netes társkeresésről, a szerelem, a szex és a technika találkozásáról!