Ásó, kapa, nagyharang

Múlt héten sok komment érkezett a jómódú pasit kereső nő társkeresős bemutatkozására, és jött egy viszonylag megkésett hozzászólás, amiben Toronto egy társkeresős sms-csalásról ír. Olyat már hallottam, hogy valakik csak a telefonegyenlegüket töltetik fel, és eszük ágában sincs találkozni, de ez nekem új. Ha igaz, akkor nem árt felhívni rá a figyelmet. Az említett társkereső oldal valóban nagyon gyanús, úgyhogy megnéztem az ÁSZF-et, és ezt írják benne:

Ez az oldal tisztán szorakoztatást szolgálja. Különösen NEM házasság-, kontakt- vagy társközvetítoi céllel muködik. Az üzemelteto moderátorokat alkalmaz, akik több identitás alapján beszéletnek. Ezek a rendszerben egy egyszeru csillaggal vannak jelölve.

Az hagyján, hogy nem tudnak magyarul, de találomra megnyitottam tíz profilt, és mind meg volt csillagozva. Ti már találkoztatok ilyesmivel?

Ez volt Toronto kommentje:

A társkeresők tele vannak szép nőkkel (de lehet, hogy csak én látom majdnem mindet szépnek, vagy a profilképük jól megcsinált), némelyik már ahogy figyelem, egy éve fent van aktívan, tehát ennyi idő alatt sem talált senkit annak ellenére, hogy napi 10-20 levelet kap és a képeihez sok dicsérő hozzászólás érkezik. Tényleg lehet abban valami, hogy többségüknek nagyon magas elvárásaik vannak, és nem veszik észre, hogy talán nem a férfiakkal van a baj, hanem velük. Az idő meg csak elszáll felettük, nyilván mindenki öregszik…

De lehet más is az ilyen furcsaságok hátterében. Manipuláció, mégpedig egyes oldalaké.

Óvodás korú kislánnyal kezdett párt keresni a harmincas nő, és elsőre összejött egy szimpatikusnak látszó férfival, akiben nagyon hamar óriásit csalódott. Az sajnos nem derül ki, hogy konkrétan mi történt, viszont legalább a történet végére megtalálta a boldogságot.

Nos én a jó és persze rossz véleményemet írnám meg, mert hát van mindkettő.

Először is megosztom veletek a rosszat, én egy negyvenhez közelítő hölgy vagyok, akkor még fiatalabb voltam pár évvel, és csak a munkámnak és akkor még 3-4 év körüli lányomnak élve próbálkoztam ezen oldalak egyikén párt találni magamnak. Nem voltak nagy elvárásaim, de az feltétel volt hogy elfogadja a lányom.

Jelentkezett is pár férfi, aztán választottam annak, aki szimpatikus volt, de csak addig, amíg jobban meg nem ismerkedtünk. Mert vannak még olyanok, akik ezeken az oldalakon keresztül is csak szépet és jót írnak, aztán az ember csak levegő után kapkod, amikor kiderül, hogy milyen is a másik valójában, és a szörnyű, hogy nem kellett 2 hét, hogy kimutassa a foga fehérjét.

De nem csüggedtem, ugyanezen oldalon ugyanakkor megismertem mostani párom, aki mellett  először valahogy elsiklottam. Sok email és telefonbeszélgetés után kb. egy hónap telt el mire találkoztunk, mert az első kudarc után nem mertem belevágni egy újabb reménytelen kapcsolatba, de nagyon nagyot csalódtam, persze most pozitívan. Kitartó, szereti a lányom, megértő és elfogadott olyannak, amilyen vagyok. Mivel már túl vagyunk a második éven, igaz, hogy nem élünk együtt, de boldogok vagyunk, és a lányom is elfogadta. Jobban szereti, mint a saját apja, és számomra ennél nincs fontosabb.

Szóba került már összeköltözés, házasság, gyerek, és tudom, jól döntöttem, hogy akkor és ott mellette tettem le a voksom. Sokat kell harcolni azért, hogy az ember megtalálja azt, aki mellett igazán boldognak érezheti magát, de nincs annál fontosabb, mint hogy biztonságban legyen az ember.

A legfontosabb, amikor az ember a mellett dönt, hogy így keres párt magának, hogy legyen mindig őszinte, és ezt követelje meg a másik embertől is. Beszélgetni kell sokat, mert másként nem lehet megismerni a másikat.

Update: a posztban szereplő hölgy választolt a kérdésemre, hogy miben okozott neki csalódást az első férfi:

Az elsővel az volt a gond, hogy mint minden pasi, a fontos és lényeges dolgokat nem osztja meg azzal az emberrel, aki fontos számára, nem mondta el, hogy agresszív hajlamai vannak, de ezt a tényt azt hiszem, senki nem osztja meg a másikkal. Lehet, hogy nő vagyok, és egy pasi számára a nők buták, de rám ne emeljen kezet egy férfi sem, nekem ez a véleményem.

Felszedtek vagy rászedtek? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, ahol további érdekes apróságokat, infókat csepegtetünk a netes társkeresésről, a szerelem, a szex és a technika találkozásáról!

Ezen felül legyen még megértő, vicces, okos, ápolt, és csináljon nekem gyereket - szól egy társkeresőző hölgy óhaja. Ezen a sok elváráson egy férfi annyira felhúzta magát, hogy visszaírt, majd az egészet beküldte több társkeresős blogba, úgyhogy aki a Csajok és pasik blogot olvassa, annak ismerős lesz a történet. Kérdés, hogy mennyire van elszállva az igényeivel ez a lány, és ez mennyire tipikus és üldözendő.

Elnézést, ha kissé hosszú a szöveg, és ez nem egy igazi szakítós történet, de érdemes lehet beszélni róla. Úgy alakult, hogy én jelenleg éppen egy aktív társkereső férfi vagyok, aki él az internet adta lehetőséggel, hátha szerencsével jár a szerelmet illetően. Ez persze egy örökzöld téma, van aki szerint a neten ismerkedni a legnagyobb lúzerség, és van aki szerint a legjobb dolog, ez nézőpont kérdése, mint ahogy van akinek kedvence a borsófőzelék, de van, aki rá sem tud nézni. Ez egy örök vita, ami addig lesz aktuális, ameddig emberek és internet lesz a Földön.

Úgyhogy nem is ez a téma, vagyis mégis, csak részben másként. Vannak akik teljesen félreértik ez a műfajt, és összekeverik a romantikus leányregényekbe illő meseszerű történetekkel. A valóság azonban egészen más. A minap is böngészve az egyik hazai társkereső oldalt, ráakadtam egy hirdetésre az alábbi szöveggel, amivel csatolom az általam írt válaszüzenetet is (annak ellenére, hogy nem szokásom számomra nem megfelelő emberekre időt és energiát áldozni értelmetlenül, de e mellett most valahogy nem tudtam szó nélkül elmenni). Talán érdemes lenne kitenni a blogra, hogy másik is elmondhassák a jelenségről a véleményüket.

Köszi, üdv.
Robi

Felkértek minket, hogy véleményezzük a Schweppes csajozásra tanító Facebook-kampányát, és mivel hódításról van szó egy kis online játékkal, nem tudtunk ellenállni. Viszont nekem nőként nem asztalom a csajozás, úgyhogy az éppen barátnőt kereső öcsémet kértem fel a tesztelésre, aki meglepő eredményre jutott:

“Az alkalmazás elindítása után egy Schweppes reklámarc köszönt bennünket egy középkorú, francia akcentusú, pincérnek látszó milliomos személyében. Azt ígéri, megtanít hódítón beszélni, és ragadni fognak ránk a nők. Miután a mikrofon hangerejét megigazítja az alkalmazás egy "Hello, Schweppsy!" felkiáltás után, kezdetét veszi a kiképzés. Enyhén idegesítő mentorunk elmond egy (szerinte) csábító erejű mondatot, amit nekünk karaoke szerűen vissza kell mondanunk a ritmusra és a hangerőre odafigyelve. Ezután előbb százalékos értékelést kapunk, majd szóban is megkapjuk a magunkét.

Az első próbálkozásaim nem arattak túl nagy sikert, rendre halknak és lassúnak talált az úriember, és olyan sértéseket vágott hozzám, mint: "A Grenoble-i nagyanyám tyúkjait se tudnád elcsábítani". Hiába hadartam ordítva újabb próbálkozásra a megadott szöveget, ugyanazokat a reakciókat kaptam.

Végül bepipultam, és válogatott trágárságokat vágtam a bárgyún vigyorgó pincér fejéhez, ez azonban meghozta a kívánt eredményt: forró pillantások kíséretében közölte, hogy ellenállhatatlan vagyok, a hangom pedig rejtélyes és gyengéd. Ezek a franciák...

Összefoglalva tehát az alkalmazás nem fog megtanítani, hogyan szedj fel lányokat, de ha nincs jobb dolgod egy fülledt, nyári délutánon, van headsetted vagy mikrofonod, és szeretnél random bókokat kapni egy virtuális főpincértől, miután elküldted a pi***ba, most itt a lehetőség!”

Mielőtt valaki félreértené, a játéknak nem az a tanulsága, hogy a nők elájulnak a goromba állatoktól. 

Felszedtek vagy rászedtek? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, ahol további érdekes apróságokat, infókat csepegtetünk a netes társkeresésről, a szerelem, a szex és a technika találkozásáról!

Ártatlan áldozatra hajtott a következő férfi a neten, de a kiszemelt bociszemű nővel pórul járt, és vadászból áldozat lett. Vigyázat, enyhén szexuális tartalom!

A társkeresőkön a hetyke éjjeli pillangók nekem nem jelentettek kihívást, így mindig az ártatlan kinézetű, bociszemű, bájos, nőket vettem célkeresztbe. Ott voltam én a penge, és ott volt az éterben, egy társkereső oldalon a "kis szende", akit potenciális áldozatom favoritkategóriájába soroltam. Nekem sem kellett több, megnéztem, amit ilyenkor először szokás, a képeit, majd azt, hogy mit enged tudni magáról, és abból az derült ki, hogy nem egy kéjgyilkos ,sorvadt lelkű nő van a drót másik oldalán.

A következő mozdulattal már az üzenet fülre klikkeltem, azonnali késztetést éreztem, hogy megszólítsam. Tudtam, hogy olyan valamit kell előrántanom, amitől felkapja a fejét, hát beindítottam a "darálót". Kapizsgáltam a karaktere képletét, így első körben a boldogsághormonokat szabadítottam fel benne. Jópofira vettem a figurát, aminek eredményeként választ is kaptam, amelyből megszületett a pinpong effektű üzenetváltás Az adok-kapok derbi körülbelül egy óráig tartott, ez idő alatt a humorzsákba bele-bele rejtettem burkoltan a tisztességtelen szexuális szándékaimat, olyan megfogalmazásban, amiből bármikor kisarkíthatom az ilyenkor jól bevált "rossz az aki rosszra gondol" szállóigét, avagy indirekten tudtára adtam, hogy nem vagyok kifejezetten szent életű. Én is emberből, és a tetejébe férfiból vagyok, bár nem csak szexualitás inspirálta, hogy regisztráljak. A beszélgetésünk során tudatosan a randi irányába tereltem a témát, így a végén sanszot kértem tőle, amit meg is kaptam.

Lusta voltam. A hozzám legközelebb eső vendéglátó egységbe szerveztem le a találkozót. Az első pillantása is arról árulkodott: "kis szende". Akkor még nem sejtettem, hogy puccsot fog megkísérelni a férfi identitásommal (nadrágommal) szemben. Beültünk a helyre, kértünk a pincértől valami innivalót, és folytattuk ott a beszélgetést, ahol az interneten abbahagytuk. Akkor már kezdett gyanússá válni, mert ki- ki bújt (szexuális vonatkozásban) a szög a zsákból, de úgy gondoltam, mi bajom lehet, lesz neki és nekem is egy jó napunk.

A zene volt a nyomógomb ahhoz, hogy felcsábítsam magamhoz, megegyezett az ízlésünk, így nem volt nehéz, és az is a kezemre játszott, hogy a helyen valami "nyál" szólt, ami mindkettőnk fülét sértette. Így történt meg, hogy átlépte az oroszlán barlangjának küszöbét, ahol rendszerint borult az áldozataim hormonháztartása.

De ahogy betettem a zenét, szinte azonnal rám vetette magát, lekapott, és hevesen csókolt, amitől én nagyon kellemetlenül éreztem magam, de úgy gondoltam egy kicsit hagyom játszani a "puskával", de mikor kiakartam venni a kezéből az irányítást, nem engedte, sőt még jobban rám akarta erőltetni dominanciáját. Támadt, mint a szél, elkezdett vetkőztetni, hiába akartam felülkerekedni, nem hagyta. Ez addig fajult pár pillanat alatt, hogy teljesen a porba tiporva éreztem a férfi identitásomat. Ez az érzés olyan intenzíven tombolt bennem, hogy kihatott az erekciómra is, aminek következtében olyan kicsire zsugorodott a "gorillahusángom" amilyen kicsi még sosem volt testközelbe nő mellett, de még akkor sem hagyta abba, még az sem érdekelte, hogy fel sem áll, hogy azzal amit csinál, teljesen lenullázott mint férfit.

Csak úgy tudtam a dominanciája fojtógató terhétől megszabadulni, hogy egy határozott mozdulattal a szó szoros értelemben ledobtam magamról. Ami ezután jött az nagyon rossz volt, pár másodpercre megfagyott a levegő (pedig nyár volt), de még is a mérhetetlenül soknak tűnt a kínos csend... Nem tehettem mást, meg kellett törnöm ezt a csendet, és mi mással tehettem volna, mint azzal, hogy megkérem: öltözzön fel, és menjen haza! Így lettem vadászból áldozat, ez volt az abszolút melléfogásom és a férfi identitásom leigázásának legmegrendítőbb története.

Felszedtek vagy rászedtek? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, ahol további érdekes apróságokat, infókat csepegtetünk a netes társkeresésről, a szerelem, a szex és a technika találkozásáról!