A gimis szerelmével akart volna családot alapítani a posztíró, de sajnos csak későn derült ki egy sms-ből, hogy rossz lóra tett. Vajon mióta csalhatta a lány valójában? Gyanús, hogy nem derült ki minden.
Középiskolában találkoztam a lánnyal, aki akkor mindennél többet jelentett nekem. Csodálatosan indult a kapcsolatunk, én két évvel felette jártam, de érettségi után a helyi egyetemen tanultam tovább, így nem szakadtunk el egymástól. Voltak problémák is, a nagymamámnak agyvérzése lett, és én azóta is magamat hibáztatom. A szerelmemmel töltöttem az éjszakát, ahelyett, hogy nála aludtam volna. De honnan tudhattam volna előre, mi fog történni? A barátnőm sokat segített, hogy átvészeljem ezt az időszakot. Csak az anyja tett rám folyton megjegyzéseket, de ez nem is lényeges.
Érettségi után a barátnőmet is felvették ugyanarra az egyetemre, viszont később úgy alakult, hogy megkaptam egy nagyon jó külföldi ösztöndíjat. Ő nem akarta, hogy elmenjek, de én minél jobb diplomát akartam szerezni, hogy majd el tudjam magunkat normálisan tartani.
Minden este felhívtam ugyanabban az időpontban Skype-on, de a beszélgetések végén rendszeresen megvádolt, hogy megcsalom. A saját problémáimat meg sem tudtam beszélni vele, csak a maga dolgaival volt elfoglalva. Azt mondta, hogy gyenge vagyok, ha stresszel az iskola és sokat kell küzdenem a jó jegyekért. A barátaimnak köszönhetem, hogy nem készültem ki teljesen. Eljött a diplomaosztó ideje, azt képzeltem, hogy a barátnőm is velem örül majd, és együtt ünneplünk. Ehelyett csak nyafogott mindenért, és semmi jelét nem adta, hogy örülne annak, amit elértem. Teljesen kiborultam, de azt a nyarat valahogy kihúztuk együtt. Miközben engem igyekezett rövid pórázon tartani, ő nyugodtan eljárt bulizni a barátnőivel.
Aztán lebukott egy sms-en, amit az a gyerek írt, akivel a hátam mögött lefeküdt. Nem kémkedtem, csak egy közös barátunktól várunk éppen sms-t, hogy mikor találkozunk a kocsmában. Ezért néztem meg a telefonját, és mit látok?: “máris hiányzol, alig várom, hogy újra ágyba bújjunk”. Miután szembesítettem vele, keserves sírásban tört ki, hogy következő héten úgyis szakítani akart. Közben előző héten még könyörgött nekem, hogy beszéljük meg, mikor házasodunk össze, és hogy lesz a közös jövőnk.
Magam alatt voltam. Öt évig küzdöttem a közös életünkért, és segítettem neki felépíteni az önbizalmát, és ezt kaptam cserébe. Utána még próbáltuk helyrehozni a dolgot, de már nem is értem, hogy miért. Végül sikerült túllépnem rajta, de még egy ideig kaptam tőle emaileket, amikben egy másik nőnek adta ki magát. Fel nem fogom, hogy gondolta, hogy öt év együttlét után nem ismerem fel a stílusát. Most egy olyan lánnyal járok, aki a volt barátnőm barátnője volt. Őt is átverte. Az egész baráti társaságból senki nem kíváncsi már rá. A mostani barátja minden este valamelyik kocsmában iszik, miközben ő otthon várja. Jó választás volt. Ő akarta, én végre újra boldog vagyok.
Érettségi után a barátnőmet is felvették ugyanarra az egyetemre, viszont később úgy alakult, hogy megkaptam egy nagyon jó külföldi ösztöndíjat. Ő nem akarta, hogy elmenjek, de én minél jobb diplomát akartam szerezni, hogy majd el tudjam magunkat normálisan tartani.
Minden este felhívtam ugyanabban az időpontban Skype-on, de a beszélgetések végén rendszeresen megvádolt, hogy megcsalom. A saját problémáimat meg sem tudtam beszélni vele, csak a maga dolgaival volt elfoglalva. Azt mondta, hogy gyenge vagyok, ha stresszel az iskola és sokat kell küzdenem a jó jegyekért. A barátaimnak köszönhetem, hogy nem készültem ki teljesen. Eljött a diplomaosztó ideje, azt képzeltem, hogy a barátnőm is velem örül majd, és együtt ünneplünk. Ehelyett csak nyafogott mindenért, és semmi jelét nem adta, hogy örülne annak, amit elértem. Teljesen kiborultam, de azt a nyarat valahogy kihúztuk együtt. Miközben engem igyekezett rövid pórázon tartani, ő nyugodtan eljárt bulizni a barátnőivel.
Aztán lebukott egy sms-en, amit az a gyerek írt, akivel a hátam mögött lefeküdt. Nem kémkedtem, csak egy közös barátunktól várunk éppen sms-t, hogy mikor találkozunk a kocsmában. Ezért néztem meg a telefonját, és mit látok?: “máris hiányzol, alig várom, hogy újra ágyba bújjunk”. Miután szembesítettem vele, keserves sírásban tört ki, hogy következő héten úgyis szakítani akart. Közben előző héten még könyörgött nekem, hogy beszéljük meg, mikor házasodunk össze, és hogy lesz a közös jövőnk.
Magam alatt voltam. Öt évig küzdöttem a közös életünkért, és segítettem neki felépíteni az önbizalmát, és ezt kaptam cserébe. Utána még próbáltuk helyrehozni a dolgot, de már nem is értem, hogy miért. Végül sikerült túllépnem rajta, de még egy ideig kaptam tőle emaileket, amikben egy másik nőnek adta ki magát. Fel nem fogom, hogy gondolta, hogy öt év együttlét után nem ismerem fel a stílusát. Most egy olyan lánnyal járok, aki a volt barátnőm barátnője volt. Őt is átverte. Az egész baráti társaságból senki nem kíváncsi már rá. A mostani barátja minden este valamelyik kocsmában iszik, miközben ő otthon várja. Jó választás volt. Ő akarta, én végre újra boldog vagyok.
Felszedtek vagy rászedtek? Vagy megtaláltad, akit kerestél, de valami félresiklott? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, hogy ne maradj le a legfrissebbekről!
Utolsó kommentek