A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Jelen Adatvédelmi és Adatkezelési Tájékoztató célja, hogy a Mediaworks Hungary Zrt. által tárolt adatok
kezelésével, felhasználásával, továbbításával, valamint a Társaság által üzemeltetett
honlapokon történő regisztrációval kapcsolatosan tájékoztassa az érintetteket.
A mai történetben lesz egy kis megcsalás mindkét részről, és a végén egy szakítás. A posztíró ki akarta próbálni, milyen egy nyitott kapcsolat, de eléggé féresikerült a dolog.
Sziasztok, én egy fordított történetet osztanék meg, mert nem én kerestem párt, hanem a párom keresett csajt a hátam mögött. A sztorihoz tudni kell, hogy én akkor 26 éves voltam és csaj, a fiúm meg nálam néhány évvel idősebb. A kisördögöt valahol én ültettem a fülébe, úgyhogy biztos én semvagyok teljesen százas, de nem úgy képzeltem a dolgot, ahogy aztán alakult.
A lényeg, hogy elég liberálisan álltam hozzá a párkapcsolatokhoz, és régebb óta ki akartam póbálni, milyen lehet egy nyitottabb kapcsolatban élni. Emellett a barátom gyakran cseszegetett, hogy fogyjak le. Nem voltam kövér, vagy molett, de vékony sem, nem is olyan a testalkatom, és emiatt egész életemben sokszor fogyókúráztam.
Ezt leszámítva imádtuk egymást, jártunkban-keltünkben néha együtt nézegettük a vékony tinilányokat,elemezgettük őket, és párszor felvetettem, mi lenne, ha felszednénk egyet, hogy hármasban eljátszadozzunk. Ezt gondolatban sokszor végigzongoráztuk, a valóságban viszont 99 százalékban egy teljesen konzervatív kapcsolatban éltünk. Egyszer becsúszott részemről egy megcsalás, amikor részegen felmentem egy buliból egy sráchoz, akivel reggelig csókolóztunk. Ezt már másnap bevallottam, megrengette a kapcsolatot, de emiatt nem szakítottunk. Egyszer próbáltunk nyitni és közösenkísérletezni, annak óriási balhé és vita lett a vége. de szerelmesek voltunk továbbra is, úgyhogy túléltük.
Egyre inkább úgy tűnik, hogy a net nemcsak a társkeresésben nyit új dimenziókat, hanem a félrekacsintgatók lebuktatásában is. Mostanában két ilyen történetük is volt, az egyikben egy asszonykáról derült ki, hogy nem éppen biciklizni jár esténként, és nem úszta meg a srác sem, aki a barátnője mellett csajozgatott. Íme a következő tetten ért hűtlenkedő.
Egy nem túl sikeres, másfél éves kapcsolat után botlottam bele abba a nem mindennapi delikvensbe, aki gyökeresen megváltoztatta a férfiakról alkotott véleményemet – akkor 24 voltam.
A srác szlovák származású volt, de beszélte a magyart is – ennek ismeretére csak a történet sajátossága miatt van szükség. Már együtt voltunk kb 5 hónapja, nem mondom hogy nem voltak kisebb-nagyobb viták, de alapjában véve jól elvoltunk, közös főzőcskézések, hétvégi kirándulások, az ágyban is jól működött minden. Ő éjszakai műszakban dolgozott, és mikor nála aludtam, a reggelek mindig a szokásos menetrend szerint zajlottak: ágyba jön a reggeli, majd ő alszik egy órat és együtt töltjük az egész napot.
Ezeket az egy órás időtartamokat mindig netezéssel töltöttem, így volt ez akkor is. Ez az alkalom annyiban volt más, hogy mikor leültem a géphez a következő mondat hangzott el a szájából: “Azért majd lépj ki a skype-ból, jó?” A kérésén meglepődtem, hiszen előtte soha nem kért meg, de nem is volt rá oka, hiszen soha nem merült fel bennem, hogy kémkedjek. A skypeból ki is léptem, el is felejtettem az egészet, viszont akkoriban a számitógépének volt egy olyan hibája, hogy a képernyője egyszerűen kikapcsolt, míg a gép ment. Ezt csak egy egyszerű ki- és bekapcsolással lehetett orvosolni. Gép visszakapcsol (ő akkor már aludt), de a skype automatikusan be is lepett az account-jába – itt viszont mar megmozdult bennem a kisördög – hiszen ha megkért, hogy NE, akkor annak oka van. Meg is néztem a legutóbbi beszélgetéseit, találtam is egy szlovák leányzót.
A beszélgetést persze nem értettem, de az olyan szavak, hogy web camera és a s.x, mint nemzetközi nyelv azért átjött….. Ő mar akkor kezdett ébredezni, így egy gyors Ctrl+C / Ctrl-V-vel el is mentettem a beszélgetést egy nyugodtabb alkalomra a postafiókomba.
Gyanúm bebizonyitására szlovák nyelvű embert kellett keresnem, de a barátait értelemszerűen nem kérhettem meg, és akkoriban még a fordítóprogramok sem voltak olyan jók, mint most – mert azokkal is próbálkoztam. Ismertem egy oldalt, ahol ‘language-swap’ céljából lehetett barátokat keresni, hogy megtanuljátok egymás nyelvét. Itt találtam egy szlovák tanárt, aki az osztályát szerette volna elhozni Angliába. Írtam neki, azt mondta, segít, majd a második emailben leírtam, hogy az a helyzet, hogy ez egy privat levél, a barátomé, de úgy érzem, nem hiába gyanakszom. Belement, átküldtem, és persze igazam volt. A beszélgetes kb annyiból állt, hogy a leányzó (mint kiderült, az ex) kérte a barátomat, hogy menjen fel skypera, mert segítségre van szüksége. A barátom kézségesen rendelkezésére állt, mire a lány közölte, hogy most vett webkamerát, és gondolta kipróbálhatnák, akar web-s.x céljából is. A barátom nagyon kedves volt, (épp hazalátogatni készült két hét múlva), és azt mondta, hogy bár most nem tud neki segíteni ezen a téren, de majd két hét múlva nagyon szívesen….
A sztori persze kiderült – én romokban – és én voltam a hibás, hogy hogy mertem ilyet tenni, és én mégis milyen ember vagyok. Majd szembesítettem a beszélgetésével, szóról szóra idézve az egészet, amin persze elképedt… A dolog szebbik része, hogy a lánynak ő volt az első, és bár tudta, hogy a barátom ‘találkozgat’ valakivel, fogalma sem volt hogy hónapok óta együtt vagyunk, arról meg pláne nem, hogy szexuális életünk is van (kis naív…. J ). Elintéztem, hogy a srác bevallja neki, hogy már voltunk együtt, amit a srác csak azért tett meg, mert azt hitte, hogy akkor majd nem szakítok vele (a másik naív). Szóval neki is hazudott, ugyanúgy, ahogy nekem is.
Erre egy másik példa, hogy amikor az ominózus chat megtörtént, én épp a nappaliban beszélgettem a húgával, ő pedig felment aludni – mert hajanli 1-kor kel. A lánynak azt mondta, hogy most nem tud vele beszélni, mert megy a bátyjával horgászni…. Nem, én sem értem a logikát.
Természetesen nagyon rosszul esett, zokogtam, magamba roskadtam, a világ legrondább nőjének képzeltem magam, aki senkinek sem kell. Aztán meg kellett tanulnom, hogy a pasik egyszerűen máskepp vannak programozva, mint mi nők – ennek ellenére most sem viselkednék másképpen a fenti történetben.
Felszedtek vagy rászedtek? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, ahol további érdekes apróságokat, infókat csepegtetünk a netes társkeresésről, a szerelem, a szex és a technika találkozásáról!
Néhány perc alatt kiderült, hogy a boldog házasság a gyönyörű feleséggel és a közös kisgyerekkel csak illúzió. A helyzet talán menthető lenne, de hogyan?
Én is úgy döntöttem, hogy kiírom magamból. Szóval azt hittem boldog házasságban élek. Szép lakás, normális autó, gyerekek, gyönyörű feleség. Van egy jó munkahelyem (nem keresem agyon magam, de azért minden rendben).
A páromnak viszont nincs munkája. Amikor terhes lett a kisfiunkkal, értelemszerűen otthon maradt. Megszületett, és ez így is maradt. Nincs ezzel gond, szerintem is így lett a legjobb. De a kicsi bölcsibe került, és anyának csak nem sikerült melót találnia. Volt otthon mindig mit csinálni, háztartást is kell vezetni, ok. Viszont csak volt azért szabadidő is.
És a szabadidő mire jó? Leülni a gép elé, közösségi oldalak. Beszélgetni régi és új ismerősökkel. Hmm. Jött az első gondolat - valamit kellene mozogni, legyen otthoni torna. Nem elég, legyen inkább valami csoportosan elkövetett alakformálás. Semmi gond, sok ismerős eljárt, miért ne - ő is. Nem jó, túl sokan vannak.
Legyen biciklizés. Nyár van, napközben a dögmelegben nem jó. Inkább késő délután / kora este fele. Ok. Hallgatom, hogy mennyi ember csinálja, mondom akkor menjünk együtt, megyek én is. Nem jó, a gyerekekkel mi lesz? Így maradok otthon velük. Előbb fél óra, majd 1, utána 2 óra lett a biciklizés.
Minden hazajövetelkor: "Nézd, hogy leizzadtam, tök fáradt vagyok, fájnak az izmaim"... És valahogy elkezdett megváltozni a dolog. Biciklizés előtt fürdés, fél óra készülődés. "Kivel mész biciklizni?" "Á, csak a csajokkal. Szoktunk lenni egy páran" Hm. Telefonon felhívom biciklizés közben - "Tök gáz, hogy ilyen bizalmatlan vagy velem..." Hm. Eltelik egy pár hét - szinte minden másnap biciklizés, és már 2-3-4 órát is igénybe vesz. Telefon egyszerre csak lenémítva, sőt kikapcsolva amikor otthon vagyok.
A kérdésre, hogy mégis mi van ilyenkor, vagy hogy mi ennyi idő, az a válasz, hogy utána még szokott lenni egy kis beszélgetés is. Kis. Értem.
Egyik nap a gépemen dolgoztam volna otthon (este, gyerek lerakva, anya "biciklizik") és bekapcsolás után böngésző jön be, a F**B**K-al. Kisördög megmozdul, katt az emailes mezőre. Bejön a kedvesem emailje és egy másik, elég furcsa emailcím - számokkal és egy névvel.
Erre megkértem egy ismerőst, hogy lépjen már be egy kicsit, hadd nézelődjek. A kedvesem pasi ismerőseit nézegettem. A 4-5. körül fogtam padlót. Az a bizonyos név-az-emailben valakivel van kapcsolatban. Katt a srác üzenőfalára - és egy nagy csomó szerelmes üzenet ide-oda. Padló 2. Kilép, agy kikapcs. Telefon, utánakérdezés a srácnak. Egyedülálló. Biciklizik. Esténként. Padló 3.
Páromnak egy-két (óvatos) célzás - habzó szájjal tiltakozás, meg hogy én mekkora szemét vagyok, meg hogy mit kell nekem annyit kérdezősködni.
Egy adalék még. Addig nagyon jó kapcsolat volt a szomszédokkal. Együtt mentek bevásárolni, hol itt - hol ott kávézás, órákig tartó beszélgetések. A napokban az egyik ilyen során az egyik nevetve (poénból) mondta, hogy milyen "megcsinálva" indul mindig a párom biciklizni. Na azóta az összes szomszéd ellenségnek van tekintve.
Ki mit tenne? Közös lakás, közös gyerek, közös minden... Egy megcsalt (és talán még szerelmes is, bár a megbántottság és férfiúi hiúság lehet, hogy erősebb most) férj.
Olyan hozzászólások nem érdekelnek, hogy ugyan én mit tettem vagy mit nem. Reggel 6-tól este 6-ig dolgozok. Utána próbálok a családomé lenni, a hétvégét is velük tölteni. Próbálok mindent megadni. Ha kell takarítok, mosogatok, akármi. Nem tudom, hol rontottam el. Nem tudom, mit tegyek.
Felszedtek vagy rászedtek? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, ahol további érdekes apróságokat, infókat csepegtetünk a netes társkeresésről, a szerelem, a szex és a technika találkozásáról!
Mai maratoni történetünk főszereplője egy haldokló kapcsolat végén vetette bele magát a társkeresőzésbe, majd két éven keresztül minden pénzét és energiáját a nők hajkurászásába ölte. A magány mégsem akart múlni, minden partnertől menekült a szex után, és közben szíveken gyalogolt át.
A végét járta a 6,5 éven át tartó kapcsolatom és az utolsó fél éves periódusban már elkezdtem másfelé kacsintgatni. Természetesen mellette és a munkám mellett a legegyszerűbb módját választottam az utódkeresésnek, így regisztráltam fel életemben először egy társkereső oldalra.
Szerettem, imádtam azt a nőt, de a kapcsolatunk vége felé már a szex sem működött, reggel korán elment és csak este későn jött haza és mikor szexre került volna a sor, a legtöbb esetben elutasított, kijelentette, hogy fáradt és azzal a lendülettel hátat fordított.
Úgy éreztem, sem testileg, sem lelkileg nem kapom meg amire szükségem van, és amikor nap nap után hasonló forgatóköny szerint zajlottak az események, egyik este megmondtam neki: "ha ő nem elégít ki, akkor keresek valaki mást", akivel kiélhetem az amúgy nem hétköznapi intezitású szexualitásomat. Mire ő ezt válaszolta: "Nem érdekel, csinálj amit akarsz!!!"
Mélyen bántva és sértve éreztem magam, reggel szokás szerint elviharzott, én pedig a gép elé ültem, céltudatosan keresni kezdtem, (a kijelentése után már büntudat nélkül) hogy kiből lehet ágyas, ki az aki kielégíthetné a határtalan szexuális étvágyamat.
Megszólítottam pár olyan nőt akinek szinte a homlokára volt írva, hogy "szexmániás vagyok". Az interneten kívül és az interneten is arra törekedtem, hogy egyedülálló, semmihez és senkihez fogható ne legyek, ezzel az individummal csavarintottam az ujjaim köré a nőket.
Egyre több nővel kezdtem párhuzamban beszélni, bízva a nagy számok törvényében, hogy előbb-utóbb valamelyik berepül a hálómba. Alapfilozófiám az volt: A nők kibaszottul utálják, ha meg akarják őket kefélni, de mégjobban azt, ha nem, azaz egyfajta ellentétes pszihológiát alkalmaztam. Éhes voltam a sikerre, éhes a szexre. Egyik sem váratott sokáig magára. Pár nap, talán egy-két hét és azon kaptam magam, hogy mind a 10 újjamon csüng egy nőőő. Kis idő elteltével kialakult a "mókuskerék". A mókuskerékben én futottam, annak tengelye pedig egy "darálót" hajtott, amelyben a nők agyát szedtem miszlikre. Elhitettem velük, hogy nem akarok szexelni, ennek hatására bennük ébredt fel a vágy. A netes társkeresés töltötte ki a szabadidőm kilencven százalékát.
Most egy ismerősünk ismerősének a történetét osztjuk meg, akihez hasonló alakok tucatszám garázdálkodnak a társkeresőkön, és sok nő legszívesebben megkövezné őket. A nővadászokról van szó, és mivel ők tipikusan nem azok a fajták, akik maguktól hencegnének egy nyilvános blogon, kicsit rásegítettünk a dologra, és lefizettük pár sörrel. Úgy gondoltuk, hogy ennek az oldalnak is meg kell szólalnia itt az Ásókapa blogon.
35 éves vagyok, porrá keresem magam, és csajozhatnék oflline is, de passzióból használom az ismertebb oldalakat, sőt a közösségi oldalakat is. A taktikám az, hogy nem a megszokott módon ismerkedek, hogy de kedves vagy, milyen zenét hallgatsz, hanem borzasztó drasztikusan, és csak a szexre megyek rá. A technika lényege a jó emberismeret. A nők arcképe alapján válogatom ki, hogy ki az, akikre hatással tudok lenni. Azokat célzom meg, akiken látom azt az alázatra való hajlamot és odaadást, ami például az Alekosz Barbara nevű barátnőjében van meg. Nem ismerkedek, inkább vadászok.
Innentől kezdve többnyire nyert ügyem van, mindig csak egy nagyon rövid levéllel kezdek, semmi részletes bemutatkozás. Tíz nőből hat visszaválaszol, és abból a hatból öt meglesz. Amint meglátják, hogy van belvárosi lakás, jó kocsi, a kíváncsi nők beleesnek a csapdába. Visszakérdeznek, és onnantól a kezemben van az irányítás.
Fontos, hogy nincs randi, nem megyünk kávézgatni, vagy sétálgatni a ligetbe, megadom a számom előre, és lépéskényszerben tartom az áldozatot. Onnantól kezdve hogy felhív, megnyerő hangon elmondom neki, hogy itt és ott felveszlek kocsival, ha tetszem beülsz, ha nem, elmegyek. Gyakorlatilag az ajtó becsukódása után már szex kezdődik, ami 2-3 alkalomig tart, és utána mindig újat keresek.
Ez egy sport, semmi más lényege nincs, mint a személytelen szex, amiben teljesen el tudom engedni magam. Ez tipikusan online csajozási módszer, a való életben kreténnek néznének ezzel, bár ott is hasonlóan csinálom, de ennyire durván nem lehet, mert vannak kapcsolódási pontok, közös ismerősök. Ha valakin azt látom, hogy még levelezne, vagy kávézgatna, azt szó nélkül otthagyom, de volt, hogy egy ilyen lány utólag jelentkezett áldozatnak, és a végén ő is megvolt. A régi Iwiwen ez nagyon ment, ott még a telefonszámot is kirakták sokan magukról. Így annyi nőt szedek fel, amennyihez kedvem van, közben néha barátnőim is vannak, de inkább csak hátráltatnak a munkámban.
Ha tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, ahol további érdekes apróságokat, infókat csepegtetünk a netes társkeresésről, a szerelem, a szex és a technika találkozásáról!
Hol a férfi? És a nő? Társkeresés és társas élet kezdőknek és haladóknak. Várjuk a megható vagy felháborító történeteiteket, hogy ne csak a saját hibáinkból tanuljunk.
Utolsó kommentek