Mit lehet tenni, ha az ember összeakad szíve választottjával, de a lány szülei ezt teljesen máshogy látják, és mindent megtesznek, hogy elmarják őket egymástól? A kapcsolat sokáig állta a sarat, kibírt egy abortuszt is, de a potenciális anyós furkálódása minden igyekezetük ellenére elszakította őket.
Judittal 4 éve ismerkedtünk meg, ő 29 éves én pedig most lettem 37. 2008 elejétől együtt jártunk, nekem adta a szüzességét, mivel engem tartott rá érdemesnek. Judit ragyogott, mondták mások.
2008 február 29-én feljött délelőtt, és egy ultrahangot mutatott. Gyerekünk lesz - mondta, - azonnal vegyem feleségül, meg akarja tartani. A gyerekről nem tudtam dönteni. Mondtam, hogy mindenben mellette vagyok, de nem tudom én eldönteni, mert neki még szakvizsga, és én voltam az első férfi az életében. Kérte, hogy beszéljem meg a szüleivel. Én nem akartam így megismerkedni a családjával, és nem kívántam az édesanyjával megbeszélni a gyerekkérdést, mivel Judit volt terhes. Hazautazott, majd közölte: az anyja mondta, hogy vetesse el. Ez két hét múlva meg is történt.
Az abortusz után a kapcsolatunk változatlanul jó volt. Egy probléma volt: a szülők engem hibáztattak. Szerelmesek voltunk, de minden héten előkerült, hogy én nem beszéltem meg a szüleivel. Ez állandó beszédtéma volt még évek múltán is. Judit feleségül akart hozzám jönni, mert a családja elvárta. Szerintük nem élhetünk együtt, míg nincs házasság. Judit szerette volna, ha megkérem a kezét, de a szülei továbbra sem kedveltek. Kértem Juditot, ne azért házasodjunk, mert a nagymamája elvárja, aki fel is hívott ez ügyben.
Közben pár alkalommal leutaztunk a családhoz Veszprémbe, és minden rossz volt, amit csináltam. Hol a ruházatom nem felelt meg szülei számára, amit előtte Judit választott ki, hol a stílusomat kritizálták, persze utólag Juditnak. Mindezek ellenére mi remekül megvoltunk. Mondta, hogy amúgy is el akart már jönni otthonról, mert ő is unja, hogy kislányként bánnak vele.
Utolsó kommentek