Ásó, kapa, nagyharang

Felszedtek vagy rászedtek? Vagy megtaláltad, akit kerestél, de valami félresiklott? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, hogy ne maradj le a legfrissebb posztokról!

Én amondó vagyok, hogy nagy marhaság ez az intelligens randiasztal. Szerintem senki se viselné jól, ha egy bútordarab akarná megmondani neki, hogy mit tegyen. Szerencsére a készítők is elismerik, mennyire életképtelen a találmány, viszont azért irigylem őket, hogy ilyen izgalmas területen kísérletezgethetnek, mint az emberi viselkedés és az érzelmek letapogatása számítógépes eszközökkel.

Mondjuk ennél jóval ijesztőbb az Elfoid nevű, ember formájú mobiltelefon, ami érzékeli a vonal másik végén beszélő érzelmeit, és ennek megfelelően gesztikulál nekünk.

Vannak férfiak, akik tudják, hogyan kell néhány találkozás után egy életre emlékezetessé válni egy nő számára.

Elég zűrös életem volt a 2000-es évek derekán, valahogy semmi nem akart sikerülni, nyomasztott a munkám, a tönk szélén álltam, a zűrös magánéletem pedig nem járult hozzá, hogy egyenesbe kerüljek. Úgy döntöttem, irány a nagyvilág, meg sem álltam az Államokig. Szó szerint pihentem: az itthonitól teljesen különböző munka és semmi pasizás.

Mikor hazajöttem, kisimulva és energikusan, arra gondoltam, hogy ideje bepasizni, a terepvadászat mellett pedig megpróbálkozom a netes randikkal is.

Egy ilyen alkalommal futottam bele az állatorvosba. Két-három levélváltás után megbeszéltük, hogy találkozunk. Nem ez volt az első netrandim, de arra még nem volt példa, hogy valaki, főleg nyári kánikulában ne egy kávézót vagy sörözőt  adjon  meg helyszínnek...

A megbeszéltek szerint elvonszoltam magam a Blahára a Corvin elé, és vártam. Már éppen ott tartottam gondolatban, hogy megolvad az aszfalt, én beleragadok, és majd netről férjhez ment lányok jönnek megkoszorúzni, mint az egyedül pártában maradt lúzer csaj emlékművét, amikor megcsörrent  a telefonom. A doki hívott, gyorsan beazonosítottuk egymást - mondjuk nem volt nehéz, alig lézengtek a 46 fokban, rajtunk és a galambokon kívül mindenki más strandon lehetett.

Odajött, én pedig megállapítottam, hogy igazán kellemes jelenség: magas, jó kiállású fekete harmincas, zöld szemekkel. Már-már elnéztem neki, hogy nem csak átvitt értelemben akart megfőzni, de erre nem hagyott időt:
- Szia - köszönt. - Csak azért jöttem, mert nem akartam nagyon bunkó lenni, igazából közbejött valami, rohannom kell, de mindenképpen találkozni akartam. Halasszuk egy másik alkalomra a randit, majd levélben megbeszéljük. Nem gond?
- Á, egyáltalán nem - hazudtam. Feltalálom magam, úgyis vásárolnom kell néhány holmit. Még sármosan mosolygott egyet, és ott hagyott a gőzölgő aszfalton.

Ezzel vége is lehetne a sztorinak, de nincs, mert igenis vannak férfiak, akik tudják, hogyan kell egy életre emlékezetessé válni egy nő számára...
Ugyanis a srác, ahogyan ígérte valóban írt levelet, persze megint Blaha, és megint kánikula.
Az előzmények után elég magabiztos voltam. Odaértem a térre, már messziről kiszúrtam. Odamentem hozzá, és köszöntem neki. Erre olyan hidegzuhanyt kaptam, hogy a lélegzetem is elállt.
Szia - köszönt vissza -, ismerjük egymást?
Paprikavörös arccal elhebegtem neki a történetet, hogy a múltkor, meg, hogy ő írt, szóval, hogy én csak azért...
- Én nem ismerlek - válaszolta kurtán, és elfordította a fejét, mintha keresne valakit.

Gondoltam, csak nem csinálok nagyobb hülyét magamból, mint amekkorát már sikerült!  Sarkon penderültem, és faképnél hagytam.

Először megfordult a fejemben, hogy messzebbről meglesem, hogy végül kivel találkozik, mert biztos voltam benne, hogy engem azért pattintott le, mert összekeverte a dolgait, ugyanakkorra szervezett két randit, és a másik lány mellett döntött. Aztán mégse tettem, lenyugodtam, és kihasználtam a szabad délutánom. Lófráltam egyet a légkondis Westendben, és közben azon gondolkodtam, hogy az azért elég ritka, hogy ilyen rövid ismeretség után ennyire sokat gondoljak egy pasi anyjára.

Vallásos fickót fogott ki Dóri, csak arra nem volt felkészülve, hogy a férfi barátai sokkal kevésbé szentéletűek.

Szégyen vagy sem, én férjet fogni indultam neki a társkeresőzésnek. Volt egy ürge, egy egyetemi tanár, aki az első találkozásnál el volt hűlve, hogy tényleg úgy nézek ki, mint a képeken. Sőt, még jobban. Nem hiába csíptem ki magam. A sokadik találkozásnál viszont elővettem a sportos, kényelmes formám, amit nem annyira akart megérteni, de nem emiatt futottunk zátonyra.

Összességében nagyon szimpatikus volt, sokat jártunk kiállításokra, és pár hónap után elkezdte mondogatni, hogy feleségül akar venni. Mondjuk nem hittem neki, szerintem inkább csak az zavarta, hogy nem haladunk az ágy felé. Direkt húztam az agyát, mivel komolyan gondoltam a dolgot, és mindenképp el akartam kerülni, hogy könnyű numerának nézzen. Gondoltam egy feleségjelölttől neki pláne ilyesmi lehet az elvárása, merthogy gyakolró vallásos volt. Nekem meg korábban teljesen bevált az, hogy ha valakinek hamar engedtem, az hamar túl is lépett rajtam, ha húztam a dolgot, akkor viszont könnyen több is kikerekedett belőle.

Közben a fiú barátai is megtaláltak, és hívogattak, hogy menjek el velük is ide-oda, de ellenálltam, amit önigazolásnak vett, hogy sínen vagyunk, és örömmel állapította meg, hogy milyen feddhetetlen jellemű nő vagyok.

Egyszer aztán mégis úgy alakult, hogy nem tudtam lerázni a haverokat, egy szabadtéri koncerten találkoztam velük, és először azzal döbbentettek le, hogy folyamatosan szidták a pasimat háta mögött. Persze azzal a hátsó szándékkal, hogy ők is bepróbálkozzanak, hogy hátha nekik majd összejön valami. Elég egyértelmű jeleket küldtek felém, hogy bejövök nekik, és kezdtem tolakodónak érezni a közvetlenségüket. A pohár nálam akkor telt be, amikor az egyikük konkrétan megjegyezte, hogy “vízszintesben is összejöhetnénk egyszer”. Borzasztó megalázó volt, ennyit arról, milyen gátlástalanok a férfiak.

Nem csaptam belőle balhét, de alig vártam, hogy leléphessek, és a hátam közepébe sem kívántam az egész társaságot. Nem akartam kitálalni a pasinak sem, mert nem szokásom mások magánéletébe beleavatkozni. Szépen elfelejtettük egymást, én meg a barátnőmnek sírtam el hogy jártam. Utólag az is megfordult a fejemben, hogy ő vette le a kezét rólam, és vetett a barátai elé bosszúból, hogy neki nem jött össze, és a házasságot kizárólag azért emlegette, mert tudta, hogy ezt akarom hallani.

Első történetünket egy barátnőm osztotta meg, akit egy napig tejben-vajban fürösztött az álompasi, majd szó nélkül felszívódott.

Éppen munkanélküli voltam, és napközben az álláskeresés mellett a társkereséssel is intenzíven foglalkoztam. Elkezdtem cseteleni egy sráccal, aki hirtelen bedobta, hogy mi lenne, ha most összefutnánk. Csak annyi kért, hogy hozzak fürdőruhát. Megijedtem, hogy valami perverzzel hozott össze a sors, de győzött a kíváncsiság, és valahol tetszett is a spontán ötlet.

Egy tökéletes testalkatú, helyes fiú jött értem, és egy puccos wellnessz-központba vitt. Útközben kérdeztem félve, hogy mennyi lesz a belépő. Kiderült, hogy 2600 forint, ami az összes pénzem volt akkor. Szerencsére volt olyan lovagias, hogy nem hagyott fizetni. Volt szauna, gőzfürdő, masszás, élvezekdtünk és közben nagyon jókat beszélgettünk. Elmondta, hogy egyedüli gyerek egy pénzesebb családból, akinek szinte minden az ölébe hullott. Azt mondta, hogy eddig nem nagyon társkeresőzött, most viszont nagyon csalódott egy lányban, és úgy érezte, sokat nem veszíthet. Úgy éreztem, eléggé egy hullámhosszon vagyunk, ráadásul a munkáink sem álltak távol egymástól.

Utána még vacsorázni is elvitt egy olyan helyre, amit még a jobb napjaimon sem engedhettem meg magamnak. Közben rettegtem, hogy mi lesz, ha most valamiért felezzük a költségeket. Végül ő fizetett, hazavitt, és szerencsére nem akart feljönni. Akkoriban egy barátnőm olcsó albérletében húztam meg magam, és elég nagy lett volna a kontraszt a wellnessz és a menő étterem után. Elköszöntünk egymástól, csók nem volt, csak puszi, majd többé nem keresett. Azóta sem értem, hogy miért. Nem hinném, hogy a csóróságom zavarhatta, nekem nem mutatta, hogy problémája lenne ezzel.

Azért utólag is hálás vagyok neki, hogy megajándékozott egy luxusnappal, amikor eléggé le voltam rongyolódva.
Végül persze munkát előbb találtam magamnak, mint rendes pasit. :)