A lány megtalálta a férfit, aki elviszi vacsorázni, bókol, érdeklődik, sikeres, sportos és jó vele az ágyban, majd másfél év boldog együttlét után gyanútlanul beírta a srác nevét a Google-be. Erre kiderült, hogy más nők is vannak. Kémkedett is, hogy bizonyítékot szerezzen.

A Véletlen találtam az ásókapa blogra, de valahogy azt érzem írnom kell, remélem nem baj!
Én egy 28 éves lány vagyok, ha ez mint plusz infó számíthat csak az egyebek végett :)

Talán magam sem tudom néha hol keressem magam, vagy hol keressek másokat, adott esetben egy társat. Miért kell eljutni oda, hogy aztán ne tudjak megbízni senkiben? Unalom és magány, ki ne ismerné ezek elől a menekülést...

Nagy levegő, Szilveszter éjszaka 2 éve, és regisztráltam. Bevallom nem először, de első alkalommal vállaltam fel az eseményt akár a barátaim előtt is. Élveztem a chateket, beszélgetéseket szinte bárkivel, a kötetlen flörtöket egy billentyűzet mögé bújva, hiszen aki ott járt, tudja, hogy érdekes figurákat rejt az éter világ.

Konkrét randira csak pár alkalommal mentem, valahogy leépítettem minden jelentkezőt még azelőtt, hogy lehetőséget kapott volna. De aztán jött az illető, aki más volt, akiben akartam hinni, akivel visszatért a szűnni nem akaró kíváncsiság, és 4 nap után a villámcsapásként szembeköszönő találkozás.

Próbáltam két lábbal a földön maradni, nem a szerelem első látásra érzésétől, hanem a hihetetlen kölcsönös szexuális vibrálástól, amit a józan eszemmel próbáltam visszafojtani. A következő másnap éjszakáig sikerült. Mellette ébredtem fel. Egy könnyűvérű nőnek lehetne hinni, és igen, jól esett, hogy akkor és ott az is voltam. Egy majd másfél éves kapcsolat vette ezzel a nappal kezdetét. Most megcáfoltuk az elméleteket? Vagy kivétel lennénk, akiknek sikerült?

Hát ez az illúzió csak bennem született meg. mígnem beköszönt pár hónapja az ébredés. Munkahelyen néha eljátszom a guglival, hogy miket dob ki, ha egy-egy ismerős nevét esetleg beírom. Véletlen játék? Beírtam azt a bizonyos nevet, amit megannyi társkereső oldal hozott le találatként és egyéb. Szinte remegtem a pillanatban, ahogy összedőlt bennem a világ. Nem akartam hinni, se szólni, csak minél többet tudni, és innentől a bizonyítékszerzéses játék vette kezdetét.

>> a poszt folytatódik